Köszönöm, Lordom!!!!! :)

Nagyon izgalmas az ötlet és a kivitelezés 5ös!!!

Nagyon köszönöm!
A szeretet semleges a formától, kultúrától, szokásoktól!

Hehe, ez nagyon ötletes, tetszik!:)

Állítólag még olyan elképzelések is vannak,amik szerint Jézus nem is halt meg a keresztfán,hanem csak kamu volt az egész,és később még japánban is felbukkant,mindenesetre néhányan meg vannak róla győződve,hogy az ottlétének a bizonyítékai is megtalálhatók a szigetországban.
Szép,letisztult,keleti szellősséget sugárzó kép,újfent remek textúrákkal és színvilággal.Igazi kortárs darab.Grat!

Nagyon jó lett. Karácsonykor láttam Bp-n egy Kínai étteremben gésa szobor mellett karácsonyfát. :D

Kedves Lucia! Köszönöm szépen a kis "beavatást". És köszönöm mindannyiunk nevében, hogy nem hagyta parlagon Roland barátunkat és a tehetségét ;)

ehhhh döbbb!!!!!hát Rol ez szeliden beteg,de akkor is csak hozod a formád ha nem is darkos nagyon a téma!!!!Taps,taps és egy nagy meghajlás a mester előtt!!!!!!!!

Kedves Csavardi! A karácsony utáni "megrendelés" egy idilli Mára a gyermekkel képre szólt. Jézus tekintete valóban különös, áthatóan néz a szemlélőre. A drapériák Rolandnak nagy erősségei, mindannyiszor meglep bennünket vele. A kezek vonala, ezúttal kivált Máriáé igen szép.

Régi bíztatója, szurkolója vagyok Rolandnak, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az Artagora közösségébe regisztrált. Visszakapta az alkotókedvét, amit korábban magam hiába élesztgettem. Mint olyan, aki rossz szemmel nézi tehetségek parlagon hagyását, mellőzését, a biztató szavak hiányát, és mint aki csak a munka közbeni fejlődésben bízik, nagyon hálás vagyok az Artagora inspiráló, támogató, bíztató táborának. Gyakran olvasgatom a képekhez került bejegyzéseket. Talán jó alkalom is ez, hogy mindannyitoknak szeretettel megköszönjem.

No igen, mindannyian szívesen megnéznék "a folyamatot".:))) Olyan festőnő ismerősöm, aki időnként megfordult alkotóházban, arról számolt be, hogy "a folyamat" alatt mindenki aggályosan magára csukta az ajtót. Nem tudom, lehet-e másképp. Régen sokat rajzoltam, de mindig rendkívül intim dolognak éreztem. Diákkoromban ültem a nagy család közepén, gyakran a földön, körülöttem hevertek a rajzaim, de azt szerettem, ha akkor senki nem vett észre. Én sem tudom fölidézni, mit csináltak akkor a többiek körülöttem.

Egyszer úgy megnézném a folyamatot, ahogy egy-egy ilyen alkotásod összeáll...
Ez a japán cucc megint nagyon ott van, talán nem annyira sötét, mint amit általában megszokhattunk Tőled, de azért most is simán frászt kap az ember, ha a Kis Jézuska szemébe néz.
Lucia boldog lehet, te meg büszke. Drakulálok, Mester!