- Tiszteletem, Filozófus Uram! Megismer?!
- Hirtelenében nem tudom hová tenni, de valószínűleg később sem. Találkoztunk már?!
- Nézeteink nem találkozhattak, mivel azok, ahogy mondani szokták, még köszönő viszonyban sincsenek egymással, Filozófus Uram, de arcképem és irodalmi álnevem láthatta már. Ezen a jól csengő néven Szeretetbárdos Alajosnak hívnak. Polgármester vagyok és költő. Mesterpolgár és Mesterköltő!
Én vagyok Fejetlenkecskefejő faluváros első embere!
- Vagy úgy? Egyszer találkoztam valamelyik írásával, de csak homályosan emlékszem rá. Az, úgy gondolom, szélsőségesen centrista volt, - vagy centristán szélsőséges?
- Mindkettő, Filozófus Uram! Én lettem a Nemzet Nagy Balanszos Költője! Megkaptam a Balanszos-díjat is!
- Ezt a díjat nem ismerem, így, egyelőre, óvatosságból, nem gratulálok hozzá. Mondja, mit is jelent az, hogy "balanszos költő"?!
- Azt jelenti, hogy én a mindenkori hazát szolgálom, annak mindenkori igényei szerint. No meg a zsebem igényei szerint, de hát minden szentnek maga felé hajlik a...
- Jó, jó, de mit jelent a "balanszos"? Ez a szó, tudomásom szerint, "kiegyensúlyozottat", egyensúlyt jelentene... -
- Pontosan így van, Filozófus Uram! Nálam nem billeg egy oldalra mérleg, csak időlegesen tér ki ide-oda, de a végén kjön belőle az a markáciuszi arany középút...
- Mármint horáciuszi, de ez mellékes...No és mint jön ki?
- Úgy, hogy mindig több oldalnak, pártnak, helyzetnek írok verset üres polgármesteri óráimban és ezeket lejegyeztetem a jegyzővel, hiszen azért jegyző. Mindig azt húzom elő, ami a helyzethez kívánatos, de, higgye el, Filozófus Uram, előbb-utóbb mindegyikre sor kerül! Például van versem az "Egyke ellen", de az "Egykét sem!" címmel is.Meghallgatja, Filozófus Uram?!
- Meg, mivel kíváncsivá tett, pedig már azt hittem: erről a társadalmi rendről elég rendetlenséget tudok, és így semmire sem vagyok kíváncsi.
- Remek! Mármint a versem is, de Filozófus Uram döntése is. Ime a két vers:

EGYKE ELLEN

Magyar! Ne egykézz!
Egy gyerek: egy kéz,
vagyis hát kettő,
de gyereknek egy.
Egy gyerekeddel
a baj csak megy.

Elfogy a nép
idő előtt, -
ki választ akkor
képviselőt?!

EGYKÉT SEM!

Magyar! Időnk olyan válságos!
Most egy gyerek sem kívánságos!
Kimondom, bármint is feszélyez:
az ÁLLAM majd egy frászt segélyez!
Ha nincs gyerek, - nyugdíjas sem lesz,
ha az évtizedek letelnek.
S előbb is rálelsz jó csöndjére:
nincs szükség drága bölcsődére,
nincs szükség GYES-re, avagy GYED-re,
ÁLLAMPÉNZBŐL gyerek nem nyes le,
iskola sem kell, s érték van abban,
hogy mégsem lesz iskolázatlan...

- Hát, Alajos nevű Polgármester Úr, tényleg meglepett, de úgy, hogy nem is lepett meg. Amit csinál, éppen azt csinálja jóideje rosszul az Állam, a Mindenkori Kormány, a Bedöglött Motor, a Beképzelt Botor, az Idiótán Látszatszociális Mozgalom, az Antiszociálisan Tökkelütött Társaság, a Hungarian Zsebesek Szövetsége, meg a többi...Ez nem más, mint kétszínűség, még ha gyakran háromszínűen is!
- Már megbocsásson, Filozófus Uram, de ez nem szimpla kétszínűség, hanem kétszínűen sokszínűség, vagy, ha úgy jobban tetszik, sokszínűen-sokszorosan kétszínűség...
- Meglehet, de ez egyremegy, no és, gondolom, zsebre megy, mivel nyilván felvette e piárkodásért az európásrókás europénzecskét...
- Hát persze, Filozófus Uram! Egyelőre csak kétszer. Egyszer az általam alapított cég, a "Kis Hajdúk Nagy Harangot Öntenek Kft." révén, másik alkalommal pedig - közvetve - a Falusi Városok és Bugrismultisok Alapítványától is...Harmadszorra nem tudtam felvenni a lóvét, mert az a lófejű
és irígy Mindenhonnany Pál nyerített...Egyébként, Filozófus Uram, az adózásról is írtam, kétféleképpen is. Hallgassa csak meg!

ADÓZZ, MAGYAR!

Magyar Állam...nagy a szája,
de túl sovány a bukszája.
Aki magyar, rögvest fizet,
s nem is kérdezi meg: minek?
Minek itt a "kinek?", "minek?", -
igaz magyar fizet, fizet...
Dagadozzon állambuksza, -
rá se ránts az országbukszra!
Új adókért könyörögtél?
Akkor hazafiként töttél!

ADÓCSÖKKENTÉST!

Válság-vészből az hoz csöndet,
ha az adók lecsökkennek.
Mit ér Bajnay a bajban?
Nevében is rossz ómen van!
Csökkents adót államcsődben, -
így egyre több csurran-csöppen,
egyre jobbul így az Ország,
s mézes szőlőt Magyar Sors ád!

- Hát...Polgárfőatyafimester Alajos, akarom mondani, Közpénzeket Költő Mesterpolgár Úr, azt hiszem, hogy el kell válnunk, mert jön a buszom...
- Ó, de kár! Nem ugrana le hozzánk, Filozófus Uram, az én szépségesen szép szépirodalmi estemre, Fejetlenkecskefejőre?
- Azt hiszem, hogy inkább nem. Már így is eléggé felhúztam magam...

(2009)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)