Nem tudok már szeretni, szerelmet keresni,
Bizalmam másokba bátran temetni,
Megbízni abban, kit fontosnak érzek,
Mert minden apró pillantást, támadásnak vélek.

Rettegek attól, hogy mi lesz a folytatás,
Ki lesz ki szívemnek, újabb vermet ás,
Ellökök mindenkit, kit barátnak hittem,
S ezzel gyarló életem, zsákutcába vittem.

Légy hát büszke arra, hogy minden dolog kiderült,
Hogy nekem is van hibám, mit megmutatnod sikerült.
Hogy megtudtad taposni erősnek hitt lelkem,
És megölnöd mindazt, mi itt lakozott bennem.

Nem hittem volna, hogy igaz mit mondnak,
Mit bölcsnek hitt nyelvek, szanaszét hordanak,
Kit legjobban gyűlölsz listádnak élén,
Az lesz kit szeretsz, legjobban a végén.

Nincs rosszabb tétlenül, ilyesmit érezni,
Szívednek mélyéből szüntelen vérezni,
Ádáz egy érzés, gyilkos bűvölet,
Hogy egyszerre él bennem szerelem, s gyűlölet.

Ha kitéphetném szívem, mélyen a helyéről,
S ledobhatnám fájdalmam végtelen hegyéről,
Majd ráesne a gyűlölet hatalmas sziklája,
Nem maradna talán meg, szerelmem szikrája.