Feltöltve: 2009-04-01 19:15:22
Megtekintve: 6176
Családi Demokrata
- Hé! Ez azután a meglepetés! Szemmelszúró Lidike! Láttalak a tévében, amikor átvetted a Családi Demokráciáért kitüntetést. Olyan szívszorítóan meséltél a Diktatúra alatti szenvedéseidről...
- Nini! Ráncostáncos Lujza! Örülök, hogy látlak, Lujzikám! Te, egykori iskolai padtársam, tudhatod: a színigazat beszéltem.Az az undok történelem tanárnő, - egyébként az iskola párttitkára volt, ugye, emlékszel?! - csak ki akart belőlem húzni valamit arról a a Tanácsköztársaságról, de én - ugye, erre is emlékszel? - összeszorított fogakkal, megvetően hallgattam.Ellenálltam.Erre beírt egy elégtelent...
- Te, Lidike, nem tudnál engem is beajánlani a tévébe? Már azok a kispajtáspolgárikörösök is leköröznek...Nem azért mondom, de - ugye, te is emlékszel? - én sem mondtam semmit arról a hazaáruló köztársaságos grófról...miként is hívták? Én is csak hallgattam, lenézően, és csupán azért nem kaptam elégtelent, mert kicsengettek.
- Majd beszélek Tiborral! Egyébként te is férjhez mentél?
- Igen, de én még csak kétszer.Most demokratizálom a második férfiembert.Te mint lettél a Családi Demokráciáért kitüntetés büszke tulajdonosa?
- Egyszerűen, de magabiztosan.Nekem is csak a harmadik házasságom ez, Lujzikám, de ebből sikerült példamutatót formálnom. Pistike, a kisfiam, tegnap tüntetett: nem akarta megenni a spenótot, halfeltéttel és feltétlenül.Megengedtem neki öt perc szabad tüntetést, de utána beigértem a viperát.Két perc után leült és könnyek között ette azt a zöldszínű ételt.A kis butuska azt hitte, hogy a mérgeskígyóval fenyegettem, pedig én csak arra a demokratikus kutyakorbácsfélére gondoltam, ami egyébként a piacgazdasági rendőrségnél nem is rendszeresített, csak alkalmanként...
- No és a férjed, mármint a harmadik?
- Annak is szabad, amit szabad, hiszen nálunk a családban demokrácia van. Múltkor ugyan megjegyezte, hogy a pörkölt mintha kissé sós lett volna.Én erre nem szóltam neki semmit, mivel nálunk, a családban, mindenki elmondhatja a véleményét.Az viszont túlzás, hogy grimaszolni is mert hozzá, de relatíve még azt is jól fogadtam, csak két Lex tojást kapott a képére.Én Demokrata vagyok, megengedem, amit megengedek, de amit nem lehet megengedni, azt nem!
- Ó, Lidike, nem akarok panaszkodni neked, de ez a második férjem kissé sértődős!Múltkor csak egy órácskát várakoztattam a szupermarket előtt, és máris megjegyezte, hogy kissé sokáig voltam a kozmetikusnál.
- Ehhez joga volt, ez hozzátartozik a szabad véleménynyilvánításhoz, Lujzikám, de neked is vannak lehetőségeid! Például a női sztrájk: részedről egy ideig nincs feksz, vagyis szex.Persze, úgy csináld, amint az a vonatos szabaddemokráciás szakszervezet: egyik vonalon megy a dolog, a másikon nem. Érted, ugye? Arra akarok célozni, hogy ha a férjeddel nem is, Artúrt azért nem kell elhanyagolnod...
(2009)
- Nini! Ráncostáncos Lujza! Örülök, hogy látlak, Lujzikám! Te, egykori iskolai padtársam, tudhatod: a színigazat beszéltem.Az az undok történelem tanárnő, - egyébként az iskola párttitkára volt, ugye, emlékszel?! - csak ki akart belőlem húzni valamit arról a a Tanácsköztársaságról, de én - ugye, erre is emlékszel? - összeszorított fogakkal, megvetően hallgattam.Ellenálltam.Erre beírt egy elégtelent...
- Te, Lidike, nem tudnál engem is beajánlani a tévébe? Már azok a kispajtáspolgárikörösök is leköröznek...Nem azért mondom, de - ugye, te is emlékszel? - én sem mondtam semmit arról a hazaáruló köztársaságos grófról...miként is hívták? Én is csak hallgattam, lenézően, és csupán azért nem kaptam elégtelent, mert kicsengettek.
- Majd beszélek Tiborral! Egyébként te is férjhez mentél?
- Igen, de én még csak kétszer.Most demokratizálom a második férfiembert.Te mint lettél a Családi Demokráciáért kitüntetés büszke tulajdonosa?
- Egyszerűen, de magabiztosan.Nekem is csak a harmadik házasságom ez, Lujzikám, de ebből sikerült példamutatót formálnom. Pistike, a kisfiam, tegnap tüntetett: nem akarta megenni a spenótot, halfeltéttel és feltétlenül.Megengedtem neki öt perc szabad tüntetést, de utána beigértem a viperát.Két perc után leült és könnyek között ette azt a zöldszínű ételt.A kis butuska azt hitte, hogy a mérgeskígyóval fenyegettem, pedig én csak arra a demokratikus kutyakorbácsfélére gondoltam, ami egyébként a piacgazdasági rendőrségnél nem is rendszeresített, csak alkalmanként...
- No és a férjed, mármint a harmadik?
- Annak is szabad, amit szabad, hiszen nálunk a családban demokrácia van. Múltkor ugyan megjegyezte, hogy a pörkölt mintha kissé sós lett volna.Én erre nem szóltam neki semmit, mivel nálunk, a családban, mindenki elmondhatja a véleményét.Az viszont túlzás, hogy grimaszolni is mert hozzá, de relatíve még azt is jól fogadtam, csak két Lex tojást kapott a képére.Én Demokrata vagyok, megengedem, amit megengedek, de amit nem lehet megengedni, azt nem!
- Ó, Lidike, nem akarok panaszkodni neked, de ez a második férjem kissé sértődős!Múltkor csak egy órácskát várakoztattam a szupermarket előtt, és máris megjegyezte, hogy kissé sokáig voltam a kozmetikusnál.
- Ehhez joga volt, ez hozzátartozik a szabad véleménynyilvánításhoz, Lujzikám, de neked is vannak lehetőségeid! Például a női sztrájk: részedről egy ideig nincs feksz, vagyis szex.Persze, úgy csináld, amint az a vonatos szabaddemokráciás szakszervezet: egyik vonalon megy a dolog, a másikon nem. Érted, ugye? Arra akarok célozni, hogy ha a férjeddel nem is, Artúrt azért nem kell elhanyagolnod...
(2009)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-04-03 14:51:44
Kedves fefo!
Örülök, hogy tetszett ez a kis írás, bár jelentősége nem nagy, illetve hatását tekintve semmi.Ám helyesen látod, hogy nekünk, tollforgatóknak, időnként ki kell nyilvánítanunk, még ha irodalmi köntösben is, ha helytelenítünk ezt-azt.
Internetes kapcsolatom döglődik, előbb megkezdett levelem hirtelen elugrott ki tudja, hogy hová, ezért gyorsan Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Neked és Családodnak!
Szeretettel üdvözöl: Miklós
2009-04-03 07:12:56
Jaj, jaj, tudod, lehet, hogy én vagyok a (százötven)negyedik olvasód, de hidd el, ez a vitriolos, humoros, ötletes névvariációkban oly gazdag és kifejező stílusod - bár nagyszerűen szórakoztat, bólogatásra, egyetértésre késztet, - de az embernek mégis inába száll a bátorsága, hogy méltón méltassa, hogy egyáltalán véleményt merészeljen mondani róla. Pedig - Szerintem - igazán nagyszerű amit művelsz ! Egyedi és emberi minden gondolatában. Ezért most mégis veszem a bátorságot, hogy elmondjam: az írásaid is okai annak, hogy ilyen jól érzem magamat az Artagorán. Köszönöm. fefo