Mikor a nap a földhöz ér fényétől búcsút vesz a táj,
Nem marad semmi utána, csak vak, sötét homály,
Szürke lesz az éj és színtelen a világ.

Mikor a nap a földhöz ér elnémul minden ami él,
Nem susog magas fáknak lombajain levél,
Csendet int a létnek, s a némaság zenél.

Mikor a nap a földhöz ér az élet nyugovóra tér,
Mély álomba szenderülnek utcák és a tér,
Felhőfátylat bont az égen, fáradt kósza szél.

Mikor a nap a földhöz ér a holdnak fénye virrad fel,
Napnak ékes aranyára, ezüsttel felel,
A sötét, néma éjszakába életet lehel.

Minden élőt, szívből érzőt álomba terel.