- Tiszteletem, Filozófus Uram! Jó, hogy találkozunk! Már tegnap meg akartam kérdezni: mit szól hozzá, hogy leköpték azt a politikust?
- Üdvözletem, Becsuki Bácsi!Mit szólhatnék?Ez egy ilyen ország, az ugyanilyen nagyvilágban.Tele van köpködőkkel és kapkodókkal.
- Kapkodókkal is?!
- Persze, Becsuki Bácsi!Egyesek elhamarkodottan intézkedések után kapkodnak, mint Bernát a ménkühöz.Mások kapkodnak a zsebbe tehetők után.Hungary csak abban különbözik a nagyvilágtól, hogy itt még a ménkü is kapkod, és nem csak Bernáthoz vissza!
- Szerintem a köpködést minden pártnak el kell ítélnie!
- Igaza van, Becsuki Bácsi!El is ítélik, még azok a pártok is, amelyek nem ítélik el!Utóbbiak sem tehetnek mást, hiszen sül-sülöget a pecsenyéjük, ahhoz pedig meg kell játszaniuk a szentet, faképpel.
- Hát Filozófus Uram, ez már a vég!Köpködni!
- Ez még nem a vég, Becsuki Bácsi, hacsak nem a a jó ízlésre gondol, annak ugyan régen vége van, de a rossz ízlésnek nincsen, az megy majd tovább.A köpködés is!Egy nagy filozófus mondta, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, még akkor sem, ha ugyanaz a folyó, mert változik: egyszer az egyik köp bele, azután a másik...
- Borzasztó ez, Filozófus Uram!
- No volt már ennél borzasztóbb is, Becsuki Bácsi!Egy közeli Hungarian folyóba akkor nem köptek, hanem bizonyos személyeket töttek.Csak kiúszók nem löttek, mert beléjük lőttek...azidőtájt is ugyancsak lengedeztek bizonyos zászlók...bizony-bizony, hazafiaskodtak azok a karszalagos géppisztolyosok...
- Ó, jaj, ne is emlegesse a múltat, Filozófus Uram!
- No pedig, ha már a köpködéseknél tartunk, akkor többet kell látnunk, mint a jónép, amelyiknek egyik szeme hályogos, másikat meg béfedé a politikai bádogos!Köpni akkor is tudnak itt, ha a becsületes ember már sem köpni, sem nyelni nem tud kínjában.Talán nem nagy köpés a múltra tele szájjal a Szent Demokrácia mellett szájalni, tele kézzel pedig szobrot állíttatni Fehérlovas Tengerész Úrnak?!Persze, említhetnék más példákat is...Példamutató nemzet ez, csak a példálódzgatásaival van igen nagy baj, - habár bizonyos baj egyeseknek márkás vaj...
- Képzelje el, Filozófus Uram, tegnap megállított egy nagyon felpántlikázott ember az aluljáróban, és átadott egy verset.Ehol van, ni!Vitéz Alarmos Kardosmarkos Károly írta.Ilyen sorok vannak benne: "Villanj kardunk, ősmagyar szablya, nékünk utat éleddel szabj ma! Mondj, magyar Szó, iszonyú átkot, vesszenek a veres galádok!" Ez, ugye, szélsőséges vers, Filozófus Uram?!
- Egyáltalán nem az, Becsuki Bácsi! Egyrészt nem vers, - de azt, hogy micsoda, most nem mondom ki, mert gyerekek is vannak a buszmegállóban - másrészt pedig nem szélsőséges, mert nem a szakadék szélén van, hanem már lent, a mélyben.Igaz, az ország is ott van mellette, sajnos.
- Mi lesz itt még, Filozófus Uram?
- Ugyanaz, Becsuki Bácsi, ami eddig, csak még sokkalta és sokkolóan úgyabbul!Erről a tréfás mondókáról megjegyezheti: "Lesz majd, akit leköpnek, mást gödörbe bélöknek, füllentgetnek füleknek, naivkák elhűlhetnek, kis hamiskák kiállnak, érmecskéért rinyálnak, közpénzecske tűnöget, ezen el sem tűnődnek, balgát mondják szabadnak: bármely bábra szavazhat!".
- Ó, Filozófus Uram!Mi lesz velünk?!
- Nem vagyok jós, Becsuki Bácsi, mindössze azt váteszelhetem meg: nekünk, kisnyugdíjasoknak, semmi jó, de sok rossz, az viszont biztosan!Ám minket le sem köpnek majd, hiszen már most sem...

(2009)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből)