Megszűnik forogni a föld, ha nem vagy velem.
Kialszanak a fények, nyirkos sötét verem.
Azzá válik szobám, s ha kinézek,
nem látom szerelmes szíved, hiába nézlek.
Elmozdul a padló lábaim alól...
az üresség s csend velőmig hatol.
Beleborzongok, minden porcikám remeg,
ha arra gondolok hogy elveszíthetlek.
Duzzadt folyók vágnak utat arcomon,
azt jelzik hogy hiányzol már nagyon!
S záporként hullnak alá érzéseim,
mint igazgyöngyök, a világ tengerein.