Feltöltve: 2009-03-26 13:41:26
Megtekintve: 6640
Szívem szottya blues
Túl sokat tud ahhoz, hogy semmit se tudjon.
De keveset ért ahhoz, hogy bármit is mondjon
- nekem -
nem kell az Ő csendje.
Jut elég idebentre.
Zajongó, forrongó hibákat akarok,
az árbocról nyújtózva elérni a Napot,
és, hogy
Lehessek újra
az Ő szíve szottya.
Tudom, hogy tudja:
ha szemébe nézek,
fényében vérzek
el.
Övé a legjobb hakni.
Ember ilyet nem tud adni.
Nem számít és nem számol,
egyszerre pusztít és egyszerre ápol
le.
Semmi nem kell mástól.
E tökéletes világból
csak zajongó, forrongó hibákat akarok,
az árbo
cról nyújtózva elérni a Napot,
és, hogy
Lehessek újra
az Ő szíve szottya.
Ahogy Ő tudja,
gyógyír a fájdalomra.
Csak lehessek újra
az Ő szíve szottya.
Tudom, hogy tudja:
ha szemébe nézek,
fényében vérzek
el.
De keveset ért ahhoz, hogy bármit is mondjon
- nekem -
nem kell az Ő csendje.
Jut elég idebentre.
Zajongó, forrongó hibákat akarok,
az árbocról nyújtózva elérni a Napot,
és, hogy
Lehessek újra
az Ő szíve szottya.
Tudom, hogy tudja:
ha szemébe nézek,
fényében vérzek
el.
Övé a legjobb hakni.
Ember ilyet nem tud adni.
Nem számít és nem számol,
egyszerre pusztít és egyszerre ápol
le.
Semmi nem kell mástól.
E tökéletes világból
csak zajongó, forrongó hibákat akarok,
az árbo
cról nyújtózva elérni a Napot,
és, hogy
Lehessek újra
az Ő szíve szottya.
Ahogy Ő tudja,
gyógyír a fájdalomra.
Csak lehessek újra
az Ő szíve szottya.
Tudom, hogy tudja:
ha szemébe nézek,
fényében vérzek
el.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!