Egyetlen szempárban láttam meg a szépet,
Két apró igazgyöngy pillantott felém,
Pár apró mosoly, minden bút széttépett,
Mert bűbájt és örömöt szórt eddig csak elém.

Igazgyöngy szemedből a kicsordult bánat,
Az égszínkék tenger legtisztább cseppje,
Könny helyett arcodon, e tengervíz szárad,
S nem hagyod, hogy lelked, víz alá temesse.

Ha könnyeid tengerén, jéghegyként úszik,
A bánatnak végtelen, s hatalmas sziklája,
Kagylószemed apró kincse, felszínre kúszik,
S felcsillan gyöngyének, legszebbik szikrája.

Megöl a mosolyod, minden bánatot,
Elvakít sötétet szemednek fénye,
Nézz a tükörbe, s magad is láthatod,
Te vagy a nagyvilág, legszebbik lénye.