Győzike színészféle, lehet, hogy színésznek is mondható.Nem feladatom ezt eldönteni, - de hát miért is ne lehetne színésznek mondani?Annyi mindent lehet mondani, mondogatni manapság, ennél ezerszer is megalapozatlanabbakat. Egyébként régennapság is lehetett, de most...most annyira lehet, hogy az ember már vágyakozik oda, ahol azért mégsem lehet mindent.Különben a sok össze-vissza mondogatás miatt még nem izgatná fel magát az ember, de azok a tevegetések!
Én különben nem is vagyok a színészetben szakértő, csak a színészkedőket ismerem fel, no hogy mennyien színészkednek ebben az országban! Mindendegyikük a nemzet színésze, bármelyik látszatfoglalkozásában színészkedik is, annyi bizonyos.
A bűnözőnek nincs bőrszíne, ezzel egyetértek, de Győzike nem bűnöző, hanem a Hungarian Televízió dédelgetett kedvence.Nem teljesen érdemtelenül, mert helyre legény, családja is rokonszenves.Sója, mármint az a családmutogató show, egyfajta ízlésesebb valóságshow. Az jó, hogy ízlésesebb. A valóságshow-t nem szerettem, nézését akkoriban hamar beszüntettem, mert nem kenyerem az ízléstelenség.Az ízléstelenség azonban sokak kalácsa, így a valóságshow nem miattam, az én show-nem-nézésem miatt szűnt meg, hanem - hosszú idő múlva - az ízléstelenség imádói megunták azt a kalácsot és átszoktak másra, ha valaki nagyon naiv, akkor még azt is el lehet hitetni vele, hogy ízlésesebbre. Kíváncsi volnék, hogy hány naiv ember van Kismagyarországon, de erről nincsenek statisztikák, csak annyi bizonyos: több a kelleténél és a soknál. Sokkal-sokkal, sokkolóan több!
Hinnye! Milyen érdekesen mondja Győzike, hogy "Má!" Ez a "Má!" a "már" akar lenni, de így sokkal életszerűbb.Meg másbőrszínűbb.Mondom is a feleségemnek, aki feleségnek is felségesebben feleség, mint Petőfi felesége volt, a Feleségek Felesége:
- Csinálj MÁ' harakiri-buktát!
Feleségem kicsit csodálkozik, de kimegy a konyhába, én meg leírom három szál tisztelt Olvasóm részére, hogy milyen az a harakiri bukta. Kitűnő!Még lekvár beltartalma-béltartalma is kitűnőbb, mint más buktáé, mert rögvest szembetűnik, amikor harakiri-bukta a sütőből kikerül és kiderül, hogy mindegyik bukta hasba szúrta magát a kardjával, amint a nemes japánok csinálták egykoron. Ők elkeseredőn, öngyilkolásképpen, de ezek a bukták édességesen csinálják, csábításképpen. Honnan szereztek kardot a sütőben?Ez nem derül ki, de annyi baj legyen! Ebben a kis Hungaryban is annyi minden nem derül ki, ami ugyancsak jó, mert azokról a dolgokról, amik kiderülnek, hát kérem...No de most hagyjuk ezt!Megeszem négy harakiri-buktát.
Közben nejem a tévécsatornákat piszkálja.Többször is megjelenik Győzike és a családja. Úgy látszik, Győzikéék beköltöztek a tévébe.Vagy a tévé költözött be Győzikéék otthonába? Feleségem felvilágosít: inkább a tévé, mert valahol egy polgármester házat építtetett Győzikééknek, hogy odacsalogassák a tévéseket, örökműsorra. Odacsalogatták. Most a Hungarian tévében itt is Győzike, ott is Győzike.Lehet, hogy több csatornán is. Győzike nyelves kislánya igen kedvesen hangos.No lám-lám: a színésznek nincs bőrszíne...vagy csak a bűnözőnek nincsen?
Lehet, hogy Győzike és családja kicsit rájátszik a valóságra a gázsi kedvéért, de legalább a valóságra játszik rá, és nem azokra a hazugságokra, nem úgy, mint...No és ő tehetségesebb teátralitással, mint azok a bizonyos politikai apacsok...akarom mondani ripacsok.Nem tudom, hogy abban a dunaparti nagy házban hány roma van, valószínűleg kevés, pedig jó lenne ott is több Győzike, aki megmutatná miként kell a jelenleginél kulturáltabban hangoskodni. Mármint relative. Tanulhatnának a honatyák és honanyák, meg hontaták és honnyanyák is egy ilyen Győzikétől!
Újabb bukta be.Feleségem piszkálja a tévét.Megjelenik egy szertelen szatír, majd két bűnöző kibelez egy harmadikat, folyik a vér. Nem sokáig folyik, mert feleségem bájos kacsója ott van a távirányítón.Ismét jön Győzike.Feleség kiabál, - nem az enyém, hanem Győzikéé, és nem a szobánkban, hanem a tévében. Újabb bukta be, de gyomrom finoman jelzi: "Jóból is megárt a sok", MÁ'-ból is. Azért Győzikét is meg lehet unni, bár relative...Ez egy ilyen relatív ország, dicsőségesen dicső, csak jól kell kiválasztani a vele összhasonlítandót. Ám lehet ilyet találni, még ha esetleges tovább csökken is ez a Hungarian dicsőség, akkor is ott van az a Szahara alatti terület egy bizonyos kontinensen...
Megeszem mégegy harakiri-buktát, tévétávirányítót nyomogató feleségem jóvoltábó ismét megpillantom Győzikét és lármás családfáját. Elégedett vagyok azzal, hogy Győzikéék családja ilyen szépen fel tudott emelkedni saját tehetsége, valamint a képmutató Hungarian Televízió, és az ugyancsak képmutató Hungarian Politika jóvoltából...Ilyen összefogás jót is tud szülni, de tényleg! Egy másbőrszínűbb család sorsa végül megoldódott...Csakhogy...
No igen, nem tagadhatom meg eretnek-voltomat, hiszen, ha már úgyis meggyújtották azt a máglyát, miért vesszen kárba az inkvizíciós tüzifa? El kell árulnom valamit a Hungarian Főilletékeseknek, Alilletékeseknek, népségnek, katonaságnak, válogatott cigánylegényeknek, valamit, amit olykor ugyan nagy hanggal hirdetnek a hordók tetejéről ők maguk is, mégsem fogta felagyacskájuk. Önöknek is megsúgom, Tisztelt Olvasóim, mindhármuknak:
- Nem csak egy Győzike van ebben az országban más bőrszínnel! Ha csak egy volna...
Egy fecske nem csinál tavaszt, - tartja a közmondás.No és eszembe jut Szabó Lőrinc versének madárkája:

" Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!"

Hát igen, madárka, nyitni egy értelmesebb ország felé, igen, az jó volna.Ám úgy gondolom, e jelent látván, hogy arra fütyülhetünk...

(2009)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)