Feltöltve: 2009-03-20 11:16:23
Megtekintve: 6062
Ambrózia íz
Nyelvem alatt szacharin,
attól édes az álmom.
Siegmund kihült nyomain
a tudatom alját járom.
"Eltévedtem, segítség!"
- kezeim kalimpálom -
De semmi fordulat nem jön,
itt nincs egy legény a gáton...
Tovább tán nem is várom,
amint lement a kedvenc számom.
Öregebb nálam ez a zenegép.
Rúgom és ütöm-vágom.
Az ember bedobja mindenét,
aztán várja, hogy lejátsszon.
Kérleli, hogy játsszon.
(Nem adja fel.)
***
Vár valamit, ami nem ad,
és nem vesz el.
Hiába ízetlen a falat,
ha az agy ambróziának hiszi el.
attól édes az álmom.
Siegmund kihült nyomain
a tudatom alját járom.
"Eltévedtem, segítség!"
- kezeim kalimpálom -
De semmi fordulat nem jön,
itt nincs egy legény a gáton...
Tovább tán nem is várom,
amint lement a kedvenc számom.
Öregebb nálam ez a zenegép.
Rúgom és ütöm-vágom.
Az ember bedobja mindenét,
aztán várja, hogy lejátsszon.
Kérleli, hogy játsszon.
(Nem adja fel.)
***
Vár valamit, ami nem ad,
és nem vesz el.
Hiába ízetlen a falat,
ha az agy ambróziának hiszi el.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-03-20 19:24:00
hát köszönöm :) és üdv
2009-03-20 17:59:02
Mindeddig azt hittem, hogy itt az Artagorán csak én vagyok egyedül bonyolult lélek.
Örömmel olvasom a versedet. Értem a problémát. Tetszik az alkotásod. Üdv!