Jó olvasni, hogy így látod, Thomas! Úgy tűnik valóban az absztrakt áll közel hozzám, bármihez is kezdek, bármilyen alapanyagokból indulok ki, a végkifejletben valahogy minden konkrét/figurális elemnek nyoma vész...vagyis átalakul valami mássá. Sokáig ezt hibaként, fogyatékosságként könyveltem el, én csak ilyet tudok, gondoltam...ilyen "izéket", amit a kutya se ért/értékel. Mégis amellett foglalok állást, hogy igenis lehet értékes, sőt mondanivalóval bíró alkotásokat is létrehozni absztrakt módon, viszont nagyon körültekintően kell komponálni a képet, máskülönben tényleg csupán egy odahányt-vetett, művészkedő katyvasz az egész.
Szóval megintcsak azt tudom mondani neked, igyekszem. Fejlesztem folyamatosan a jártasságom a digitális progikban, tisztázom magamban a kavargó elképzeléseimet, fogalmaimat, csiszolgatom a kifejezőkézségemet stb. Ha ez a formavilág az, amelyben őszintén tudok megnyilvánulni, nem erőltetek magamra mást. Az önmagunkkal szembeni elvárások előrevisznek, viszont ha ez görccsé és önerőszakká fokozódik, abból nem sül ki semmi jó. Tapasztaltam.

Köszi, hogy benéztél és leírtad a véleményed!

Ezzel a képpel valóban sokat léptél előre, összhatás, kompozíció, színvilág, minden maximálisan rendben van. Leginkább az tetszik benne, ahogy a fotórészleteket absztrakt képpé dolgozod össze, amibe végül mégis sok figurális dolgot lehet belelátni (én most speciel egy koponyával szemezek ott felül). Az ötlet is szimpatikus, saját magadat, mint nyersanyagot felhasználni. Ez aztán maximálisan te vagy:) Gratulálok!

Köszönöm.

Örülök, hogy tetszik, annak meg mégjobban, hogy ennyi gondolatot ébresztett benned a kép. Az első kommentedben teljesen jól megfogalmaztad a céljaimat. Kb fél éve foglalkozom ezzel a tecnikával, ez előtt a kép előtt most szüneteltettem, pihentettem egy ideje a dolgot. Rajzoltam, meg egyebekkel foglalkoztam inkább, mert a digitállal elbizonytalanodtam. Úgy éreztem, elakadtam, pedig szeretnék fejlődni, letisztultabb képeket alkotni. Sok régebbi képem így utólag már nem is tetszik, elfog az a bizonyos "ez nem én vagyok igazán" érzés, ha nézem őket. Amikor ez elkészült, kissé megnyugodva, megelégedve szemléltem, mert ebben már láttam körvonalazódni azt, amit el szeretnék érni. Nyersanyagait tekintve szó szerint nagyrészt én voltam az alapanyag. Pl. kéznyomatom, kézírásom, hajszálaim scanner alatt. Míg készült, azon filóztam, hogy ezek olyan személyes anyagok, melyek alapján akár azonosítható is lennék...innen jött a cím.
Most jobban megnézve már én is látom az arcokat, pedig csak a mintázatok összjátéka, konkrét figurális elem nem szerepel a képen.
Úgy gondolom a hozzászólásaid alapján, rendkívül intuitív és empatikus ember vagy, és minden alkotás mögött az alkotót is szemügyre veszed.
Érdemes meghallgatni és megfontolni a véleményed, számítok továbbra is értékes hozzászólásaidra.

Üdv.

A mutató és a középső ujjak között a kép baloldalán egy 23. év körüli fiatal arca bontakozik ki. A középső és a gyűrűs ujjak között a kép függőleges középvonalában az EN betűktől jobbra pedig egy mosolygó női arc jobb felének részletét vélem felfedezni.
Ugyanakkor a jobb alsó sarokban haránt elhelyezett motívum jelen esetben mintha a yin és yang szimbólumára utalna.
Na, jó volt itt lenni. Most megyek tovább, mert még nagyon sok tennivalóm van.
Szia!

Igen. Minden magyarázat nélkül egész egyszerűen tetszik, és kellemes nézni.
Maradok néhány percet. Valahogy elegáns is. Azt hiszem, pontosabban úgy gondolom, hogy ebben az alkotásodban letisztul és kezd feltárulkozni az igazi éned.
Vagy inkább úgy mondanám, hogy megszelidül a csapongó kreativitás és kezd átalakulni harmónikus művészi önkifejezéssé.
A kézírás a képen a tiéd?
Kíváncsi vagyok a következő képre!

Üdvözlettel: fater