A város lelke egy szobor volt
egy lány, aki galambot ölelt
és mindenre figyelt
amire a város lelkének
figyelnie kellett.
Nem tudta senki,
hogy ettől-e, de jobbak,
szebbek, kedvesebbek
lettek az emberek,
őszintén szerették egymást,
a várost és az életet.
Talán ezért is született
sok tehetség ott,
akikre óvó szeretet vigyázott
és Isten is szikrát lehelt
alkotó szellemükre,
hogy világra szólón hirdethesse
a város kivételességét.

Ám egy nap ellopták és összetörték
a szobrot, a város lelkét.
Nem változott szinte semmi,
csak az árnyékok lettek sötétebbek,
a fények hidegebbek
és hiányérzettel teltek meg
a lakosok mindennapjai.

A szobrot újra kell önteni,
gondolták a művészek és emberek;
...s mától e szoborra gyűjtenek.