Könnyű a lélek,
ha Istenhitének
oltalmában járja útját,
ha Krisztus keresztjének
árnyát öleli magába,
mint a völgy,
mely hegyek árnyékába
húzódva vészeli át
a viharokat
és épen marad
füve, fája, virága.

A földi életutak csapdákon,
álcázott vermeken át vezetnek,
ahol gyakran elesnek
a védtelen lelkek,
bemocskolódnak,
elveszítik kincseiket
és nem tudják, hogy
Jézus értük is meghalt,
értük is feltámadott,
és mindnyájunkat bemutatott
isteni Atyjának,
mert a megváltásnak
kegyelmében együtt részesülünk.

Akiknek nincs reményük,
csak a megsemmisítő rögben hisznek,
nehezebb, súlyosabb terheket visznek,
mint azok akiket oltalmaz és véd a hit.