Mindig csak a pillanatnak élünk,
nem tudjuk merre visz szeszélyünk,
csalódás, öröm, a birtoklás vágya,
félelemtelt szívvel, vagy bátran megállva,
vágyva,
vágyva,
tündérre találva,
csak szépet kívánva,
rohadt részt kivágva,
tisztaságot szépséget bocsátva
a jövendő világra.
Vágyva,
vágyva,
olyan életre hol életem
becses törekvés közt
nyugodtan élhetem.
Vágyva,
vágyva
egy boldogabb világra,
hol napjaimnak sora
nem tűnik hiába,
a lényeget megértem,
és a mindenséget,
bennem,
valónak érzem.