Ha! Ha! Itt van Casanova, hölgyek jöjjetek!
Nézzetek rá, csábos szenvedélyes tekintetek!
Lassan, óvatosan jön és titokzatosan,
Vadászként prédára les, hajolgat komótosan.

Ha! Ha! Szemügyre veszi hát a sok-sok hölgyet,
Változatosságra vágyik ismerős környezet.
Csak az előtt hajolgat kitartóan, bőszen,
Kit nem ismer, annak szívét dobogtatja éppen.

Ha! Ha! Cifra pompában látjuk a termeket,
Casanova itt-ott csókol szép női kézfejet.
Nem siet, nem ám, van bőven ideje neki,
Epekedve várja, kivel örömét lelheti.

Ha! Ha! Már látja, feje oldalra billen el,
Belibben egy ifjú hölgy gyönyörű tekintettel.
Közelít, szépségétől ámulatba esett,
Hang nem hagyta el ajkát, beleremegett.

Ha! Ha! Megmozdul a két szempár, övébe néz,
„Az ajka kerek íve édes lehet, mint a méz.”
Gondolatában magához húzza, öleli,
Hölgye legapróbb mozdulatait megfigyeli.

Ha! Ha! Összeérnek, lélegzetük egybeforr,
Vágytól duzzadó ajak, csókra éhes mindenkor.
„Itt és most!”- mondja Casanova, akarja már,
Övé már a szép hölgy, új kihívás vár.

Ha! Ha! Belép egy ifjú, s „harcba”kél véle,
Mosolyog hősünk, hiszen nem versenyezhet vele.
„Több kell a sikeredhez, mint egyszerű szavak,
Bár a bonyolult mondatok összezavarhatnak.”

Ha! Ha! A bálteremben az idő nem múlik,
Ragyogó pompa, minden káprázatosan fénylik.
Casanova ritkán szól, azt is egyszerűen,
Sokan elmélkedhetnek rajta, feleslegesen.

Ha! Ha! Tekintet, mozdulat árulkodik, tudja ő,
Sok gyönyörű nőt levett a lábáról a nagy „Ő.”
Így telnek hát napjai, vígan és merészen,
Boldognak érzi magát, ki vakmerő egészen.

2007. április 16.