Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Az önmaga létezésrére vágyó élet fiai és leányai ők.
Általad jönnek, de nem belőled,
Ezért veled vannak, mégsem tieid.
Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Otthona lehetsz testüknek, de lelküknek nem,
Mert lelkük a holnap házában lakik,
hová te nem juthatsz el még álmodban sem.
Törekedhetsz arra, hogy hasonlíts rájuk,
de meg se kíséreld őket saját képedre formálni.
Mert az élet nem halad hátrafelé és nem időz a tegnappal.
Te vagy az íj, melyről gyermekeid élő nyílként repülnek ki.
Az íjász látja a célt a végtelen útján,
Ő úgy hajlít téged minden erejével,
hogy nyilai gyorsan és messzire szálljanak.
Adj hálát az íjásznak e hajlításért;
Mert az íjász épp úgy szereti a repülő nyilat
ahogy az íjat, mely mozdulatlan.