Villanó, vad Virradat!
Szórd szét prizma-szárnyadat,
tárd felénk sugárkörét,
ne ragadjon ránk sötét
levélként a szín-avar.

Madárléptű táj szakad
kis lelkekre, s fennakad
mind a lombos sóhajon
és mint hó angyalhajon,
elolvad,ha ott ragad.

Szomjas bánat lép hamar
ágról-ágra, s odamar:
harapja a harmatot.
Hajszolt testnek abrakot
kitárt tenyér hűvöse tart.

Lompos érzés csal zavart
a csendbe, s mindent felkavar.
Csitít az északi szél,
s halak álmát óvó jég:
gyógyuló seben a var.

Szelíd pilla-virradat
egy szemhunyás alatt
látja át fény és sötét
borús és vidám körét.
S mi, ébredező pihék
eszmélünk e szárny alatt.