Feltűnt szőkesége,
szeme okos ragyogása,
pezsgő életkedve
színt szórt a világba.

Árnyékom a társam,
ezt naplómba írtam,
vajon mire vártam,
senkiben sem bíztam?

Megfogta a kezem,
egybeolvadt lelkünk,
elcsavarta fejem,
egymásra így leltünk.

Viharos szakítás, csúf szívem gyötrelme,
rágalom ragadt rám: elhagyott, ő tette!

Ott maradt hol volt,
a múlt homályába veszve,
ráragyog a hold,
fényében szikrázik sziporkázó teste !