Meghaltak, mind elmentek, s mindannyian félünk,
a múltat hoznánk vissza, de lehetetlent kérünk.
Szépek voltak, éltek, nevettek a képen,
s tán ők is sejtették a messzeségben eljövendő létem.


Születésük öröm volt, majd mikor felnőttek,
szerelembe estek, szép álmokat szőttek.
Hullámzott a hajuk, kacagtak kacéran,
s most sírban fekszenek csupa csont pucéran..


Elképzelni is nehéz, ami tudnivaló,
nincsen már ükszülőm, nagyon régen halott.
Megállj idő! Vissza ! Zokogtam kétségbeesve,
szeretem őket a múltban,- rájöttem a képeket lesve.