A legmagasabb hegy tetején,
A legmélyebb tenger fenekén,
A legnagyobb sivatag szélén,
Ott állok én, a semmi közepén…

Lenézek a hegyről,
Valaki van a tenger alján.
A sivatagot nézi,
Könny csordul az arcán…

A távolban ott a folyó,
Vize semmire sem jó.
Csak a tengert táplálja.
Minden fertőzés forrása…

Nincs semmi élő
Amíg a szem ellát.
A háború egyet hozott:
Kegyetlen halált…

Ők azt mondták:
„Majd minden jóra fordul,
Csak menj előre bátran
És lőj le mindenkit orvul!”

Engem csak egy zavar,
Hogy amit Ő akart,
Beteljesült.
Igaz, a Föld kiürült…

De Őt nem érdekli semmi,
Csak pénze legyen, tengernyi!
A hatalma legyen nagy!
A pusztítással ezért soha fel nem hagy…

Már csak egyet nem értek én,
Már csak egyet kérdek én:
A pénz, a hatalom mennyit ér,
Itt a semmi közepén???



„Aki nem tanul a múltból, elbutítja a jövőt!”