Maradok még.
Noha meghalni jöttem,
de jobb helyen és jobb időben.


Kötésig áltatott ragadvány lettem,
kétszótagú becenevek földjén elvesző.
Én megbuktam érzésben s nyelvben.
Antidepresszánsom a fiktív erő,
hogyha mennem kell majd, megteszem.
Nem engedem, hogy magáévá tegyen
e szatír, túlbuzgó esztelen.
Csírámba fojt, elszedi gyógyszerem.

nem nézhetem...

eleven leplének vérfodraiba temetném tekintetem
de nem tehetem

játszóterem...

kaucsuköntvény, hiába fáj, nem töri be fejem
kimérten kegyetlen

mégis...


Maradok még.
Noha meghalni jöttem,
de másik ölben, jobb időben.