nem számoljuk, létünk
az ízed, oldalbordám, itt
isteni feladat a törtrészünk,
plazma hasít táncot körénk,
szemsugarából egy ablak
a szervetlenből üvegesedik,
kíváncsivá titkokra,
kérdőjel zárványokra rejtve
jelcsapokat, hogy analizált
új magok roppantsák a sötétséget,
szerves tarka világgá,
fosztva ködöket nedvüktől,
kiülepítve a teremtő port

a lovak parádét nyargalnak,
ha hallanátok vágtatásukban
az izgalom nyerítő futamait,
és ahogy a méltósághangú bálnák
historizálnak bölcsen,
és delfinek kutatják közös napjainkat,
a töltötteket és még töltetleneket

már hinnétek, honnan is jöttünk,
velük, a négy közé ötödiknek,
hogy hanyadik napon, az mindegy

érezzük