A magyar társadalom egyik - talán legnagyobb - gondját jelenti a roma kisebbség általános helyzete, életviszonyai.Kedvező változások eléréséhez először is összefüggéseiben kellene feltárni (részleteiben is) mindazokat az okokat, amelyek Magyarországon a roma kisebbség helyzetének javítását akadályozzák.
A "feltárás" alatt inkább csak a nyilvánosság elé tárást értem, mert a becsületesen gondolkodó emberek számára (akik most, tréfás-komoly kifejezéssel, az ország társadalmának legkisebb kisebbségét alkotják), ezek az okok régóta világosak.
A magyar társadalom - bár a felszínen nyüzsgő haszonélvezői egészében vagy részben tagadják - az 1989-es rendszerváltás után, a világpolitikai helyzetnek megfelelően szükségszerűen vett rosszabb irányt a romák helyzetét illetően is, mint azelőtt, pedig a romák helyzetét alapvetően addig sem sikerült megoldani.
Ám a XX.század második felének egy részében a romák viszonylag jelentősebb rétegének volt munkája, megélhetése, és ezen rétegük integrációja a társadalomba bíztatóan haladt, egyeseknél be is következett.Az 1989-es rendszerváltás kedvezőtlen társadalmi-gazdasági változásai között a lényegesebbek közé tartozik, hogy az addig munkával rendelkező, foglalkoztatott romák túlnyomó része elvesztette állását, megélhetését.Sőt, reményét is jövőbeni foglalkoztatására, mivel a legtöbb roma a magyar társadalom aluliskolázott, nem szakképzett rétegéhez tartozik (bár körükben is vannak középiskolát, sőt, főiskolát, egyetemet végzettek, de ezek százaléka igen alacsony).
A cigány népesség romává való hivatalos "átkeresztelése" talán részben jóindulatot is tükröz, de némileg álszent is, hiszen ezzel nem volt várható említésre méltó változás.
A roma kisebbség életmódja, magatartása, értékrendje igen eltér a lakosság többi részének életmódjától.Ebben az eltérésben vannak kevésbé lényeges és lényegesebb elemek.A nem romáktól idegen a roma népesség körében gyakori hangoskodás, lármás megnyilvánulás, még akkor is, ha utóbbiak nem irányulnak mások ellen.Értékrendjüket, a környezetükhöz való viszonyulást illetően is jellemző különbségek vannak a roma és nem roma népesség között.Az értékek terén azonban sok közös is van.
A roma folklór (így a cigány népmesék, népdalok) a hazai kultúra értékes (bár mindmáig nem kellően becsült) részét képezi, de ne áltassuk magunkat: népmeséit, népdalait e megváltozott időben már a nem roma népesség sem becsüli, legfeljebb úgy tesz mintha becsülné.
Az feltétlenül helyes volna, ha a romák által elkövetett bűntetteknél senki sem emlegetne "cigány bűnözést".Ám minden közösséget - éppen a kedvezőtlen jelenségek csökkentése miatt, az egész lakosság érdekében - sajátos jellemzőit illetően is tanulmányozni kell.Abban semmi csoda nincsen, ha egy jövőjét nem látó, jelenében kedvezőtlen helyzetű kisebbség (márpedig a roma kisebbség ilyen) körében gyakoribb a "megélhetési bűnözés" (tyúklopás) és a törvények áthágásával más illegális jövedelemszerzés.Az is természetes, hogy ilyen közegben más, súlyosabb bűncselekmények gyakoribbá válásához is megteremtődnek a személyi feltételek, és ezek olykor, sajnos, emberéletekbe is kerülnek.
Miközben a helyzet javításának egyik kulcsa az lehetne, ha nem idealizáljuk a roma kisebbség körében előforduló viszonyokat, ugyanakkor jobban kellene látni a másik oldalt is: a Hungarian társadalom nem-roma részével is - általában - bajok vannak.Nagy bajok.
A magyar társadalom alapját - akár a múltban - erősen manipulált tömegek alkotják (persze, így van ez több-kevesebb eltéréssel a nagyvilágban is!).Ma is élő a primitív zsidózás, ostoba bolsevikozás, és az utóbbbi időben erősödik a meggondolatlan cigányozás is.
Utóbbinak is mély gyökerei vannak a magyar társadalomban.A cigányokat (romákat), akiknek ősei Indiából vándoroltak ide, igazából sohasem fogadta be a társadalom többi része.Ebben kétségtelen, hogy életmódjuk, saját elzárkózásuk is közrejátszott (erre utal a "nem szokta a cigány a szántást" közmondás), miközben sokáig bizonyos foglalkozásokban, amelyekre szükség volt, kitűntek (pl. edényfoltozás, szőnyegszövés, kosárfonás, és az "úri osztályok" szórakoztatására sok cigányzenész is volt).A szelíd lelkű Arany János nyilván nem akart semmi rosszat a cigányoknak, de még az ő műveiből is kiolvasható a nem cigány lakosság lenéző vélekedése a cigányokról (pl. A bajusz, közvetve pedig akár A nagyidai cigányok c. művéből is).
Ám ha erkölcsileg nézzük, akkor bizony a magyar lakosság nem roma részének
(akinek nem inge, ne vegye magára!) is át kellene alakítania előítéleteit igazságos utóítéletté és önítéletté.Az a nem roma személy, aki az 1989-es rendszerváltozás után húzott ki magának milliókat kézikocsiján jogi kiskapukon át (szándékosan nem a szintén gyakori, elkent nem roma bűntetteket sejtető botrányokat említem itt!), miért volna erkölcsileg kedvezőbben megítélendő annál a románál, aki a szomszéd faluban tyúkot tulajdonított el vagy fát lopott az erdőből a kályhájába?
Az előítéletek igazi melegágya azonban az a légkör, amelyik a múltbeli események tényeitől merőben eltérő értékelést tesz hivatalossá, vagy egyes tényeket megszépít, másokat elhallgat.(Ez a hamisság, persze, nem csupán Magyarországra jellemző, hanem a kapitalista társadalmi rend lényegéből ered és világjelenség.)
Őszinteség nélkül szerintem még akkor sem lehetne a roma népesség helyzetén tartósan javítani, ha lényegesen több pénz állna e téren rendelkezésre.Ám a jelen helyzetben a roma kérdésben sokszor még az sem történik meg, ami a mostani társadalmi rend keretében megtörténhetne: a becsületesen élő, törekvő cigánycsaládok példájának népszerűsítése, annak bemutatása helyi példa felhasználásával, hogy miként élhetnek egy-egy faluban békésen, egymást segítőn a roma és nem roma lakosok.A Hungarian média (nyilván a nagyvilágot majommódra utánzóan) elsősorban a botrányokat, összecsapásokat, a "szenzációkat" keresi.
A jelek szerint a roma kisebbségi önkormányzatok rendszere is sok kívánni valót hagy maga után.Alig-alig hallani ilyen sikeres roma kisebbségi önkormányzatokról, ha ilyenek vannak, bemutatásuk nagyon célszerű volna, ha pedig nincsenek, akkor szerintem ezen kisebbségi önkormányzatok helyett valamilyen más, a romáknak jobban megfelelő struktúrában kellene gondolkodni.
A rendőrség megerősítésére, amelyről ezekben a hetekben olyan sok szó esik, valóban nagy szükség volna.Akár tagadjuk, akár nem: az utóbbi két évtizedben
a rendőrség munkáját igen nehezítette, hogy az ország érdekét még távolról sem szolgáló hatalmi pártküzdelmek (csoportérdekek) keresztűzében állt.
Valójában a becsületes romák és nem romák közös érdeke, hogy az őket megfélemlítőket, törvényt sértő erőszakoskodókat a rendőrség és az igazságszolgáltató szervek, vétségüknek megfelelően, kellő szigorral kezeljék, büntessék.E kérdéskörhöz tartozik az is, hogy vissza kellene állítani a rendőrség és a lakosság közötti bizalmat.E téren is sok volna a tennivaló.
Világosan kellene szólni arról is, - országos szinten, hivatalosan - hogy milyen anyagi keret áll rendelkezésre a roma kisebbség segítésére (így többek között családok segítésére, valamint a roma fiatalok tanulmányainak ösztönzésére) a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági helyzetben.Akármilyen kevés is ez a pénz!
Ha a magyar társadalom múltjára és jelenére gondolok, nem látok okot az optimizmusra, mégis jó lenne, ha a társadalom összefogna, és többet tenne a roma és nem roma lakosság feszültségeinek csökkentéséért, a roma kisebbség helyzetének legalább némi javításáért.E helyzetért ugyanis nem csak a nagyvilág hatása, hanem a magyar társadalom is felelős, nem kellene e tekintetben szépíteni sem a romák, sem pedig a nem romák felelősségét.

(2009)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK"-ből.)