Milyen furcsa, végtelen árnyék
sorompózik lent az udvaron,
megtörten sápad a holdvilág
a messzi fehérlő házfalon.

A vad kéklő éjen suttogva
hárfáznak a régi álmok,
felverve az álomittas csendet,
titkos gyönyörök zihálnak.

Ez a kicsinyke kék halál
egyre suhogtatja emlékerdeit,
s az átszüremlő holdsugár
benövi lelkem cintermeit.