Közismerten híres mondás, hogy "színház az egész világ", ám ebben a kis Hungaryban szerintem túlontúl sokan színészkednek, - és még sokszor a színészek is! Utóbbiak egy része, ha lelép a színpadról, rögtön elveszíti minden tehetségét és csak ripacskodik arról, hogy a rendszerváltás előtti múltban milyen rosszul bántak vele.
Milyen türelmesek, milyen jó anyagból készültek a Hungarian mennyezetek!

Magyarországon 1989 előtt mindenkit üldöztek, aki a rendszerváltás után rájött:
mindegy miként volt, így vagy úgy, érdemes panaszkodnia!

Egy szentté avatott politikusról: mielőtt fellépett volna a főemelvényre, álszentül elhallgatta előzetes alfélrelépését.

Hungarian média (bár a világé sem jobb!): lényege az összebeszélt alapon történt össze-vissza beszélés kacskaringós és kacsás mellébeszélésekkel.

Hungary egyik fő baja (bár inkább csak tünet), hogy a közügyekből magánügyeket csinál, nevetséges magánügyekből viszont hosszan-hosszan elcsámcsogott közügyeket.Nem véletlenül!

Hungarian valóság: egy meg egy az kettő, de csak addig, amíg ki nem derül, hogy ki volt a nevető harmadik, és hozzá milyen érdekszámocskák kapcsolódnak.

A bűnelkövetőknek nincsen bőrszíne, ezzel a manapság divatos szlogennel egyetértek, de hozzáteszem: többnyire bőr sincsen - a képükön.No és egyre inkább nincsen!

Van-e a bűnelkövetőknek bőrszíne a pártok szerint? Egyszerű a válasz: amelyik párt úgy véli, hogy neki e bőrszín emlegetése hoz több szavazatot, azon párt szerint van, ám ha közben kiderül, hogy ez a színjáték a bőrére megy, és így szavazatokat veszíthet, akkor inkább megváltoztatja a véleményét.

A optimizmus Himalája-csúcsa: egyik barátom nagyon okosan és becsületesen, előítéletektől mentesen, megírta, hogy a hazai romák helyzetéért felelősek: 1. a társadalmi rend, 2. a társadalom, 3. az elitnek legfeljebb gúnyból nevezhető politikai elit, továbbá 4. a roma közösségek, sőt, ha nagyon visszatekintünk a múltba, akkor még 5. Arany János is némileg elmarasztalható.Most helyeslést vár: 1. a társadalmi rendtől, 2. a társadalomtól, 3. az elitnek legfeljebb csak gúnyból nevezhető politikai elittől, 4. a roma közösségektől, 5. Arany János híveitől.Eddig helyeslést nem kapott, csak kapott egyet a ...Ám ami késik, az nem múlik, de félő, hogy nem feltétlenül helyeslés lesz!

A tömeg különös emberösszetétel: benne olykor senki sem önmaga, és az egész könnyen lesz magánkívül.

Óvatos duhaj: nem hozzá szokott szólni a dolgokhoz, hanem mellé.

A legtöbb csodának tartott dolog tényleg csoda, csak más oldalról: csoda, hogy olyan iszonyú sokan hisznek benne, a legcsekélyebb kétkedés nélkül.No és mindez igen félelmetes is!

Jellegzetesen önbebiztosítós ember: mindig az a véleménye, ami az érdeke.