A fertőző betegségek, némileg a hivatalos szakirodalom tévhitével szemben, két csoportra oszthatóak: 1. fertőző betegségekre, és 2. fertőző nem fertőző betegségekre.
E paradoxonnak tűnő felosztást mindjárt elemezni fogjuk.
Az első csoportot a szakirodalom is elismeri, ebben a csoportban a különböző biológiai kórokozók, így prionok, vírusok, baktériumok, gombák, parazita egysejtűek, férgek tevékenykednek. Közülük a legkisebbek a legpofátlanabbak, vagyis a prionok, melyek még csak nem is vírusok, mindössze kóros fehérjék. Ők okozzák többek között a kergemarha-kórt, ezáltal a baromfiipar szövetségesének tekinthetők. Ám a marhahús-kereskedelem is támogatóra talált a madárinfluenza vírus személyében. Megy a küzdelem a globális világban!
A második csoportba tartozó fertőző betegségek hivatalosan nem fertőzőek, de mégis azok. Kórokozóik bonyolultabbak az első csoportban említetteknél: örökölt /és sikeresen továbbfejlesztett/ emberi butaság, mohóság, felszínesség, a Társadalom ostobaságai. Erre a fertőzésre utal a Hungarian közmondás: "Egy bolond százat csinál." Habár, ha meggondoljuk, ez a százbolondcsinálás Hungaryban már merőben felesleges...
Vegyünk néhány példát! A dohányzást, valamint a mértéktelen alkoholfogyasztás által okozott betegségeket most kihagyom a példatárból, nehogy rámímélezzenek főszerkesztő hölgyeimék-uramiék, hogy ez a nicknevű dohányos is beírt nekik valami nagyon csúnyát, meg az a nagyonszeszivó is, vádaskodván, így-úgy, én őket igencsak lenézem.
Mellesleg némileg igazuk van, mert le is nézem őket /de, ha hölgyek, és nagyon mellesek, akkor elnézően megnéző vagyok velük szemben!/.
Tudom: ők részben a Társadalom fertőzésáldozatai. Részben azonban rendszerint önmaguk is felelősek áldozatvoltukért.
No nem mondom, hogy egy dohányost hóhérbárd alá kellene küldeni szenvedélyéért, ám az illető Társadalom által való ajnározását is rossz szemmel nézem. Nem kellene udvarolni neki, hanem nyíltan rápirítani:
"Szégyeld magad, te esztelen, mit károsítod egészséged közköltségre?! Állj neki, és szokj le a dohányzásról!" Szóból ért az ember, ahogy a mondás mondja, - de csak értelmes, őszinte szóból! Abból, ami nincsen.
Az alkohol túlzott szeretetével kapcsolatban is így vélekedem, de elárulok Önöknek valamit, Olvasóim, ha már 40 évesek vagy idősebbek. /Ha fiatalabbak, akkor itt hagyják abba írásom olvasását, ha még olvassák egyáltalán!/ Kis mennyiségű alkohol napi fogyasztása, például egy pohárnyi vörösbor, kifejezetten érvédő hatású, tehát jót tesz az egészségnek. Ám ne felejtsék el: csak egy pohár, - nem pedig vedelni! Különben felejtsék el a dolgot: Hungary ez, nagy végzetek-végletek kis országa, - számíthatok itt okos mértékletességre?
A napokban kiváló szakember előadását hallgattam, aki, szerintem, a fentebb említett "fertőző nem fertőző" betegségcsoportba tartozó, veszélyes nyavalyáról beszélt. Főleg fiatal lányoknál fordul elő, akik - részben aTársadalom kóros hatására - hirtelen elégedetlenek lesznek testsúlyukkal, annak ellenére, hogy nincs is testsúly feleslegük. Nekiállnak drasztikusan fogyókúrázni, önmagukat tönkretenni, azon téves hitben: kövérek. Hol itt a fertőzést okozó ágens?
Nos a Társadalom által kreált kóros divatban, amelyik azt sugallja: légy, leánykám, olyan csípésre ingerlő csípőjű, olyan darázsderekú, mint a szépségversenyek szereplői. Én nem szűkíteném le a szépségideált utóbbi hölgyekre, akikből tizenkettő egy tucat. Máig nem értem: miként lehet eldönteni teljesen egyforma szépségek közül, hogy melyik első, második, harmadik helyezett. Nos a Társadalom ismeretében sejtem ugyan a dolgot, meg egyik-másik /azaz majdnem mindegyik/ hölgyecske is szeret eldöntéseiről csevegni a lapokban, de mégis...
A magukat kórosan kövérnek tartó lányok fogyókúra-mániája betegség, tudományos neve: anorexia. Olykor végzetes is lehet, mert szegény félrevezetett, hogy Arany Jánost idézzem, elfogy "a fogyó holddal, / Sarlóvá hajolva", bár abban a versben másik macska szerepel. A jelenség kapcsán nálamnál sokkal fiatalabb és független férfitársaimat is hibáztatom: miért nem világosítják fel Lucát, Loncit, Mincit, Mancit arról, hogy éppen jó az alakjuk, nem szükséges fogyniuk.
Írtam is e férfitársaknak egy kis leánygondolatfordító verset:

Ne fogyj, ne fogyj, Luca, Lonci, -
jobb, ha rajtad van mit fogni!
A piszkafát ki nem állom:
teltebb lány az ideálom!

Persze, az is gyakori, sőt, a fentebb említett kóros jelenségnél sokkal gyakoribb, hogy már egy húszéves lány is túlzásba viszi a zsírfelszedegetést, a fiatal-középkorúakról nem is szólva. Sok más "fertőző nem fertőző betegséggel"
találkozhatunk, nem is győzném mindet felsorolni. Nem vagyok specialista, egyes esetekben nem is tudom megállapítani a pontos diagnózist. Kétségtelenül érdekes volt az az eset, amikor az illető - ezúttal férfi - konzekvens, következetes hazudozónak bizonyult. Viselkedésében nem az volt az érdekes, hogy hazudozott /az érdek-hazudozás Hungaryban is, a nagyvilágban is, mindennapos jelenség/, hanem az: olyan apró dolgokban is mindig füllentett, melyeknél a füllentésből várhatóan nem származhatott az égvilágon semmi haszna. Ez a negatívan következetes ember nagyon sokra vitte, azaz vitték.
Nem úgy, mint a konzekvensen, következetesen igazmondó. Az egy ritka, ki tudja honnan örökölt betegség, a Tudomány mindmáig vizsgálja, de mindmáig értetlenül áll előtte.
Nem kétlem: mindholnapig ugyanígy lesz vele.

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)