- Üdvözlöm, Bölcselő Uram! Leülhetek maga mellé ebben a feketelevesházban?
- Hát, ha már úgyis letette magát ide, Zsebembebele Képviselő Úr... Egyébként én is leültetném, ha tehetném, persze, némileg másképpen.
- Hehehe! Mindig tréfálkozni méltóztatik, Bölcselő Uram! Én, ha arra a dologra céloz, nem ijedek meg. Nálunk arra külön bűnbak van! Mondtam is a kislányomnak: "Stiglic, bikfic, bükkmag, nem leszek én bűnbak!". Ezen a kislányom akkorákat nevetett! Hanem térjünk át másra. Kitaláltam valamit, ami lecsillapítja a kedélyeket ebben az indulatos országban, világban! Most, hogy a gyűlöletbeszéd-törvény úgyis megbukóban van, valami újjal kell előállni, amely felrázza a magyart és a Békesség irányába vezeti. Ilyen lehet a szeretetbeszéd-törvény!
- Hüm-hüm! Éppen Ön beszél szeretetről, Zsebembebele Tivadar Képviselő Úr, aki ma éjjel is a felettünk levő lakásban, kedves feleségével, aki pedig nem is tartozik a konkurrens ellenpártba, olyan minősíthetetlen hangon, és azokkal a keresetlen szavakkal...
- Ugyan, Bölcselő Uram! Csupán azt mutattam be nejemnek, hogy milyen csúnya is az a gyűlöletbeszéd...Jónás Úrnak, mellettünk, nagyon tetszett, még át is kopogott a falon, hogy csak folytassuk... Mást is kitaláltam: megalapítom a Szeretet Alapítványt! Létrehozunk egy kuratóriumot, azután pénzt kéregetünk a Szeretet Számlájára, uniószerte. Ugye, zseniális ötlet?!
- Attól függ, hogy miként határozzuk meg a zseniálist. Ám annyi bizonyos: ötletnek ötlet. Szóval kurátor szeretne lenni? Nem pozíció-halmozás ez egy kicsit, amikor már így is nagy kurafi abban a...
- Ne nevettessen, Bölcselő Uram! Csak négy helyről kapok pénzecskét, és mennyire fárasztó az ország érdekében kifejtett áldozatos tevékenységem! Sokszor még arra sincs időnk, hogy leüljünk a képviselői helyünkre, szegény szónokok kénytelenek az üres padsorokat győzködni arról, hogy a reform deform vagy éppen ellenkezőleg: a deform nem reform.Vagy cica-versa, azaz vica versa.
- Tényleg szánandóak azok az üres képviselői padsorok, de azért, becsületükre legyen mondva, a képviselők alfele nélkül is kitartanak.A mennyezet is kitart, pedig már régen le kellett volna szakadnia.
- Azt mondom én is, amit egyik felmenőágim: ki kell tartani, még azon az áron is, hogy egyeseknek betartunk! Kitartás! Csak kitartás! A Szeretet Törvény (lehet, hogy úgy emlegetik majd a nevem után, hogy Lex Zsebembebele?) megoldja a dolgokat! Előírja, hogy mindenkit, mindenkor, mindenhol szeretni kell. Nagy Klasszikus Íróink, Költőink példát mutattak ebben. Hadd idézzem a Nemzet Költőjét, Ady Endrét, példának, aki így írt:

"Minden a Sorsé, szeressétek
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyújtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot. "

Mi megfogadtuk Ady tanácsát: szobrot állítottunk a geszti bolondnak. Amit ő tett a magyarságért, az a tettek Tette!
- Hüm, hát ez ízlés kérdése. Is. Szerintem kissé összetéveszti a tettek Tettét a tetvek Tetvével. Ám felőlem, Képviselő Úr, akkor és azt szeret, akit akar.
- Úgy érzem, hogy Bölcselő Uram nem nagyon lelkesedik az általam kigondolt szeretet-törvényért. Csodálkozom! Ugye, Ön is híve a demokráciának?
- Igen. Persze, nem ennek, hanem egy másiknak, de ilyen csekélynek látszó különbségekkel Képviselő Úr nem szokott törődni, mint többek között biográfiája is...
- Ó, Bölcselő Uram, hagyjuk az én biográfiám! Az csak egy szokásos, szerény életrajz, igaz, kicsit átrajzoltan, de hát ez a magyar élet! Fogjunk össze a Szeretet Jegyében, hiszen Bölcselő Úr is tollforgató, meg én is, bár amatőrként...
- Ne szerénykedjen, Képviselő Úr! Ama tőrt most hagyjuk, hogy hová került, de nemcsak keresztet szokott profi módon hányni, hanem a versesköteteket is csak úgy hányja ki magából! Onnan tudom, hogy postaládámba mindig bedob egy tiszteletlen példányt. Most a tizenkettediknél tart.
- Bocsánat, de a tizenharmadiknál! Most jelent meg, az Örökjóság Szív Alapítvány támogatásával, címe: "SZERESD A MAGYAR MILLIÁRDOST!". Hallgassa csak, Bölcselő Uram, milyen szép sorok vannak benne:

"Szeresd a magyar milliárdost!
Népéért játszik biliárdost.
Nem töketlen, nála a Dákó, -
és mennyi lyukba bétaláló!

- Tényleg érdekes sorok. Csak talán kissé diszkriminál. Nemcsak a magyar milliárdost kellene szeretni, legalábbis az Ön szeretet-törvénye szerint, hanem azokat a milliárdosokat is, akik jenkik vagy, mondjuk, a Felkelő Nap Országából jöttek ide felkölteni a Napot és megtanítani ezt a népet arra, amit évtizedeken át nem tanult meg az alapfokú szemináriumokon...
- Ó, azokat a milliárdosokat nem kell félteni, Bölcselő Uram! Ők azokat, akik nem szeretik őket, úgy kirúgják, hogy a lábuk sem éri a földet! Bölcselő Uram talán nem ért egyet sem a gyűlöletbeszéd-törvénnyel, sem az általam javasolt szeretetbeszéd-törvénnyel?!
- Nos, szerintem az sem lényegtelen, hogy ki és mit gyűlöl, valamint miért...
Ha a gyűlöletbeszéddel csak a népet szórakoztatják, ezzel terelik el a figyelmét arról, hogy...Ugyanez vonatkozik a szeretetbeszédekre... Ám tudom: ilyen disztingválás ma még nem várható el a legtöbb Hungarian jelenlegi értelmi színvonalán... Van úgy: gyűlöletbeszéd, szeretetbeszéd egyremegy, egyik sem ér meg egy hajítófát, sőt...
- Attól függ kinek, Bölcselő Uram! Ha mi hajítjuk el ezeket a tömegek közé, akkor... Ne legyen a nevem Zsebembebele Tivadar, a híres borvitéz, ha nem nyerek választáskor ismét mandátumot Tökkelütöttfalván! Még nem tudom ugyan, hogy gyűlöletbeszéddel vagy szeretetbeszéddel, - de nyerni fogok!

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)