Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Viczelek
Alkotások száma: 73
Regisztrált: 2006-12-13
Belépett: 2014-08-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (5)
-Egyéb prózai alkotások (32)
-Mese (1)
-Úti kalandok (1)
-Társalgó (1)
Képgaléria
-Fotók (26)
-Humor (1)
-Családi képek (3)
Térbeli alkotások
-Fa (1)
Kreatív hobbi
-Gyermekkézbe való (1)
Feltöltve: 2009-02-06 21:48:21
Megtekintve: 6306
Terülj, terülj, asztalkám!
Terülj, terülj, asztalkám!

Andi csupa szív, kedves és állandóan mosolygós lény volt. Igazi nő. Korát és súlyát meghazudtoló tempóban sürgött forgott a konyhában, lakásban. Ötvenes évei közelében járt, de olyan jó kedélyű, természetes és nőies, amilyen csak egy ilyen molettnek mondott anyatípus lehet.
Hihetetlen szeretettel gondozta István nővérét, Icát.
István amolyan totyakos-pocakos ”öregedecskedő” ács volt aki, már nem jár fel a tetőre, hanem csak lentről irányítja a csapatot. Igaz, ”öregecskedő” is volt, meg pocakos is, de Andi éppen így szerette.
Ica gerincsérvvel feküdt, nehezére esett még fel ülnie is. Arra próbálta rávenni sógornőjét, hogy ne kelljen felülnie a vacsorához, hanem mint a rómaiak annak idején fekve ehessen.

Andi kedvesen mesélte a kérést az asztalnál a családnak. Levi, Ica fia, akinek mindenhez volt egy története, most is belefogott, és átéléssel mesélte:
- Régen, a kínai császár udvarában, nem csak, hogy fekve ettek, hanem fiatal, karcsú, pucér lányokra terítettek.
István szemei előtt megjelentek a csodás, vékony kínai lányok, különböző zöldségekkel, salátákkal beterítve. Ránézett az asztalon illatozó rántotthúsra, sültkrumplira, s egyéb finomságokra. Gondolkodás nélkül jelentette be kérését.
- Nekem anyátokra terítsetek!

Ha valaki, bármilyen hasonlóságot vél a valósággal felfedezni… nos, az nem igaz!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-02-11 18:31:06
mmmm jo :):)