Feltöltve: 2005-10-02 13:02:23
Megtekintve: 6180
GÚNYOS MINIMESÉK /8/
KINCSES KÚT
Egy ember birtokán nem használt, növényekkel féligmeddig benőtt kút volt. Tulajdonosa repedezett pergamendarabkán alig olvasható írásra bukkant, mely szerint valamikor kincseket rejtettek el a kútban. Éppen erről mesélt családjának, amikor váratlanul látogatója érkezett, aki az utolsó mondatfoszlányokat elkapta, és mindent megértett. Ő szerette volna megkaparintani a kincset, ezért még aznap éjjel lemászott a kútba.
Igen, de a kút jogos gazdája is arra gondolt: nem jó napvilágnál kutatni a kincs után, hátha kilesi valaki, így hát azon éjjel ő is elindult szerencsét próbálni, kezében lámpással, vállán kötélhágcsóval. A kútban levő ember meghallotta a lépéseket, az indákba fogódzkodva gyorsan felmászott, és kiugrott a kútból. Erre a nemvárt eseményre a birtokos annyira megrémült, hogy lámpáját elejtette és hanyattvágódott. Azt hitte: maga az ördög ugrott ki a kútból!
Még másnap is hideg futott végig a hátán, ha visszagondolt a dologra. Felkereste a bölcselőt és tanácsot kért: eladja-e a birtokot, ahol ilyen veszélyes, ördögös kút található?
A bölcselő nevetett:
- Egy ördögöt add el! Add el inkább az ördöghistóriát! Sok ember imádja a veszélyt, amellett hiszékeny, végtelenségig. Csinálj kutadból éjszakai látványosságot a turistáknak, - és valóban kincset adó kút lesz belőle, kiugrasztja, ha nem is a valódi ördögöt, de a látogatók pénzeszacskóiból azokat a szépen csengő aranyakat!
NÉGYÉVENKÉNTI FECSKÉK
A bölcselő egy politikus választási ígéreteit hallgatta és megjegyezte, hogy igen tetszetősek a négyévenkénti fecskék. Barátja kíváncsian tudakolta: mit ért ezalatt?
- Nos, csak azt, - válaszolta a bölcselő - hogy ezek az ígéretek megjönnek, mint tavasszal a fecskék, de választás után elszállnak, és csak közel négy év múltán, a következő választásnál térnek vissza.
Ebben a pillanatban a szónok különösen nagy ígéretet röppentett fel a levegőbe. A bölcselő gúnyosan felkiáltott:
- No, már megjött a négyévenkénti gólyák egyike is!
ISTENESÖRDÖGÖS EMBER
Egy sorban kövér ember tolakodott, lökdösött félre másokat. A bölcselő odasúgta barátjának:
- Azt az istenesördögös embert, sajnos, jól ismerem!
- Istenesördögös?! - nézett nagyot barátja.
- Igen... - bólintott a bölcselő. Nagy magamutogatással, hogy mindenki lássa, Istennek
hízeleg, de többnyire az Ördögnek cselekszik!
GYÓGYSZER ÉRTÉKŰ KÖNYVEK
- Szerintem X. könyve is, Y. könyve is valóságos orvosság! - dícsérte meg két tollforgató
művét a bölcselő.
- X. könyve is?! - lepődött meg a társaság egyik tagja. Én elolvastam, rettentően unalmas!
- Igen, így van - ismerte el a bölcselő. Ám éppen ezért orvosság az álmatlanságra, Y.
könyve viszont olyan érdekes, hogy felébreszti a túlságosan aluszékonyt és egy kis
életrevalóságra serkenti.
REKLÁMUTCÁK
- Szép volna ez a város, csak ne volna minden utcája reklámutca! - sóhajtott fel a bölcselő.
- Reklámutca?! - nézett csodálkozón a bölcselő hölgyismerőse.
- Igen, igen, minden utca tele van reklámokkal, - magyarázta a bölcselő - ilyesfélékkel: Ön
nyer rajtunk, ha.., Az Ön pénztárcája boldog lesz, ha.., Családja csókolgatja, ha.., Nyúljon
be a zsebünkbe, mi leszünk az Ön Olcsójánosai, ha.. Nos, annyian bizonygatják, hogy így,
meg úgy, milyen jól járok, ha bemegyek az ő utcájukba, hogy már nincs is kedvem kitenni a
lábam otthonról. Én ugyanis - sokakkal ellentétben - utálom a hazugságot!
Alig mentek tovább pár lépést, hatalmas falragasz ragasztódott rá a szemükre:
- HA AZ IGAZSÁGOT SZERETNÉ MEGTUDNI, VEGYE A... ÚJSÁGOT!
A bölcselő szívéhez kapott. Jól ismerte a kérdéses újságot: időnként, reklámcélból, ingyen bedobták postaládájába. Igaz, volt abban igazság is, mert mindig helyesen nyomtatták rá az aznapi dátumot, de a gondolatok különc tudósát ez nem elégítette ki.
KÉTSZERESSÉG
A bölcselő egyik ismerőse betöltötte hatvanadik élet- és negyvenedik, szorgalmasan ledolgozott, munkaévét. Ezen jubileum alkalmából cége, hálája és őszinte elismerése jeléül, állásából elbocsátotta. Az illetőt annyira megviselte a dolog, hogy ágynak dőlt, még akkor is képtelen volt felállni, amikor a bölcselő meglátogatta. Utóbbi, kissé tréfálkozón, így szólt:
- Fáj téged így látni, kétszeresen is állástalan állapotban! Mi történt a cégeddel?!
- Azzal, színleg, még rosszabb, mint velem - hangzott a felelet. Azt játssza el, hogy padlón
van, míg én, látod, az ágyamon! Szóval, megy a színlelgetés ezen a nagy hazai színpadon!
Ám ott is van ágy, no, az annyi mindennek melegágya!
ÁLLNI, FEKTETNI
Egy feltűnően ostoba, szélhámoskodó, de a nőkhöz bizonyos értelemben ugyancsak értő férfiú igencsak magas állásával dicsekedett a bölcselőnek, habár a legtöbben tudták mint jutott ahhoz.
A bölcselő elmosolyodott:
- Értem. értem... Jól állsz, mert jól fektetsz! Nem te vagy ebben az első a hazai- és
világtörténelemben! Kétségtelen: a lefektetett hölgyek szempontjából korántsem vagy
ingyenélőnek nevezhető, - a közügynek pedig egyrészt már pontszeme sincsen, másrészt
közügy már nem is létezik ügyként, nem csinál abból ügyet senkisem..
Egy ember birtokán nem használt, növényekkel féligmeddig benőtt kút volt. Tulajdonosa repedezett pergamendarabkán alig olvasható írásra bukkant, mely szerint valamikor kincseket rejtettek el a kútban. Éppen erről mesélt családjának, amikor váratlanul látogatója érkezett, aki az utolsó mondatfoszlányokat elkapta, és mindent megértett. Ő szerette volna megkaparintani a kincset, ezért még aznap éjjel lemászott a kútba.
Igen, de a kút jogos gazdája is arra gondolt: nem jó napvilágnál kutatni a kincs után, hátha kilesi valaki, így hát azon éjjel ő is elindult szerencsét próbálni, kezében lámpással, vállán kötélhágcsóval. A kútban levő ember meghallotta a lépéseket, az indákba fogódzkodva gyorsan felmászott, és kiugrott a kútból. Erre a nemvárt eseményre a birtokos annyira megrémült, hogy lámpáját elejtette és hanyattvágódott. Azt hitte: maga az ördög ugrott ki a kútból!
Még másnap is hideg futott végig a hátán, ha visszagondolt a dologra. Felkereste a bölcselőt és tanácsot kért: eladja-e a birtokot, ahol ilyen veszélyes, ördögös kút található?
A bölcselő nevetett:
- Egy ördögöt add el! Add el inkább az ördöghistóriát! Sok ember imádja a veszélyt, amellett hiszékeny, végtelenségig. Csinálj kutadból éjszakai látványosságot a turistáknak, - és valóban kincset adó kút lesz belőle, kiugrasztja, ha nem is a valódi ördögöt, de a látogatók pénzeszacskóiból azokat a szépen csengő aranyakat!
NÉGYÉVENKÉNTI FECSKÉK
A bölcselő egy politikus választási ígéreteit hallgatta és megjegyezte, hogy igen tetszetősek a négyévenkénti fecskék. Barátja kíváncsian tudakolta: mit ért ezalatt?
- Nos, csak azt, - válaszolta a bölcselő - hogy ezek az ígéretek megjönnek, mint tavasszal a fecskék, de választás után elszállnak, és csak közel négy év múltán, a következő választásnál térnek vissza.
Ebben a pillanatban a szónok különösen nagy ígéretet röppentett fel a levegőbe. A bölcselő gúnyosan felkiáltott:
- No, már megjött a négyévenkénti gólyák egyike is!
ISTENESÖRDÖGÖS EMBER
Egy sorban kövér ember tolakodott, lökdösött félre másokat. A bölcselő odasúgta barátjának:
- Azt az istenesördögös embert, sajnos, jól ismerem!
- Istenesördögös?! - nézett nagyot barátja.
- Igen... - bólintott a bölcselő. Nagy magamutogatással, hogy mindenki lássa, Istennek
hízeleg, de többnyire az Ördögnek cselekszik!
GYÓGYSZER ÉRTÉKŰ KÖNYVEK
- Szerintem X. könyve is, Y. könyve is valóságos orvosság! - dícsérte meg két tollforgató
művét a bölcselő.
- X. könyve is?! - lepődött meg a társaság egyik tagja. Én elolvastam, rettentően unalmas!
- Igen, így van - ismerte el a bölcselő. Ám éppen ezért orvosság az álmatlanságra, Y.
könyve viszont olyan érdekes, hogy felébreszti a túlságosan aluszékonyt és egy kis
életrevalóságra serkenti.
REKLÁMUTCÁK
- Szép volna ez a város, csak ne volna minden utcája reklámutca! - sóhajtott fel a bölcselő.
- Reklámutca?! - nézett csodálkozón a bölcselő hölgyismerőse.
- Igen, igen, minden utca tele van reklámokkal, - magyarázta a bölcselő - ilyesfélékkel: Ön
nyer rajtunk, ha.., Az Ön pénztárcája boldog lesz, ha.., Családja csókolgatja, ha.., Nyúljon
be a zsebünkbe, mi leszünk az Ön Olcsójánosai, ha.. Nos, annyian bizonygatják, hogy így,
meg úgy, milyen jól járok, ha bemegyek az ő utcájukba, hogy már nincs is kedvem kitenni a
lábam otthonról. Én ugyanis - sokakkal ellentétben - utálom a hazugságot!
Alig mentek tovább pár lépést, hatalmas falragasz ragasztódott rá a szemükre:
- HA AZ IGAZSÁGOT SZERETNÉ MEGTUDNI, VEGYE A... ÚJSÁGOT!
A bölcselő szívéhez kapott. Jól ismerte a kérdéses újságot: időnként, reklámcélból, ingyen bedobták postaládájába. Igaz, volt abban igazság is, mert mindig helyesen nyomtatták rá az aznapi dátumot, de a gondolatok különc tudósát ez nem elégítette ki.
KÉTSZERESSÉG
A bölcselő egyik ismerőse betöltötte hatvanadik élet- és negyvenedik, szorgalmasan ledolgozott, munkaévét. Ezen jubileum alkalmából cége, hálája és őszinte elismerése jeléül, állásából elbocsátotta. Az illetőt annyira megviselte a dolog, hogy ágynak dőlt, még akkor is képtelen volt felállni, amikor a bölcselő meglátogatta. Utóbbi, kissé tréfálkozón, így szólt:
- Fáj téged így látni, kétszeresen is állástalan állapotban! Mi történt a cégeddel?!
- Azzal, színleg, még rosszabb, mint velem - hangzott a felelet. Azt játssza el, hogy padlón
van, míg én, látod, az ágyamon! Szóval, megy a színlelgetés ezen a nagy hazai színpadon!
Ám ott is van ágy, no, az annyi mindennek melegágya!
ÁLLNI, FEKTETNI
Egy feltűnően ostoba, szélhámoskodó, de a nőkhöz bizonyos értelemben ugyancsak értő férfiú igencsak magas állásával dicsekedett a bölcselőnek, habár a legtöbben tudták mint jutott ahhoz.
A bölcselő elmosolyodott:
- Értem. értem... Jól állsz, mert jól fektetsz! Nem te vagy ebben az első a hazai- és
világtörténelemben! Kétségtelen: a lefektetett hölgyek szempontjából korántsem vagy
ingyenélőnek nevezhető, - a közügynek pedig egyrészt már pontszeme sincsen, másrészt
közügy már nem is létezik ügyként, nem csinál abból ügyet senkisem..
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!