A nyári égbolt alatt egyedül ülve
Elmúlt hosszú napom miatt meggyengülve,
Beleúszva az éj tengerébe tudatlan.
- Végtelen, rejtélyes, ismerős és szokatlan.

Minden pötty egy új világ ablakáról
Visszavert egyszervolt fénysugárból
Születő óriási csöppség
Kinek új, kinek régi vendég.
Régmúlt idők vándora
Az Istenek otthona.

Varázslat! Éledj fel sokéves álmodból!
Anyagi világunk napközben megcáfol,
De éjjel, tudod. Te vagy még az úr.
Akár lelkemben, vagy az Orionon túl.

Nyári ég. Szállok veled képzeletben
Virtuóz sötét végzetedben,
Forgó csillagrengetegben.
Örök vagy a múlandó emberben.

Pislákolva kacsints, mint akkor, régen!
A szabadon szárnyaló ókori égen.
Adj egy jelet ennek a világnak!
Néhányan új piramist kívánnak.
Miért nem szólsz? Tündökölsz csak odaát
A mi korunk sosem látott még csodát.

A nyári égbolt alatt együtt ülve
Meghatódva, megrendülve.
Millió szem társasága,
A Mindenség alkotása.
Adj nekünk egy sugallatot
Az élet már megvallatott.