Meszelt plafon személytelenségében
(Az égen szende felhőcskék suhannak
s papírangyal les rám némán)
Arcocskákra lángot lop a tél

húsvéti bárány remeg;
halálraítéltek faluja...
Fájó álom
konstatálom

Kettőnk vére csurog a vödörbe
válasz nélkül maradt levelek
feslettéletű fájdalmaim belőlük kiordítanak
Kővé dermed a pillanat


levágott tulipánfejek
Üres füzetként mered rám az Idő
Ennyi maradt hát…
Körmöm alá jégtűket ver a Tél