mivel kurvára fáj
mindenkit el fogok hagyni úgy,
ahogy elhagyott az apám.
és a köd,
amely éppen hogy csak a szemembe ér,
sűrűbb lesz, sűrűbb mint a vér,


az összes napjaim a városokban
az éjszakáim a városokban
és az össze mulatságom a városomban
szörnyűbbek mint valaha voltak,
teljesen szürke az én szívem,
és a vándorlásaim a valamiből a semmi felé:
mind kalandos és durva, metróbérlet
tulajdonos vagyok, bármit megtehetek, te kurva.


és a hazugságok mindennaposak
és erkölcsös vagyok mint egy igazgatólány
és a fájdalom szögmérői kicsorbulnak
pár másodpercre pár másodpercre talán
és a szerkezet halott,rámdőlnek a szűk utcák,
megannyi italozás
elhalnak a madárkáim szárnyai: primadonnák.
az én arcom Krisztusé
megannyi találkozás a szeretet tengerén
és az én arcom Judásé.
és megannyi gyűlölet az én hajócskám.


"ó drágám, drágám, drágám
itt ne hagyd a tengerészruhácskád!"



..........

Kr.U.2009. február.