Éjjel kelünk, fülünkben döng,
táncol a Föld a szemünk előtt.

A semmibe ugrunk,
kaszát kapunk,
füvet vágunk, tánchelyet.
Táncba fog izom, vibrál ideg,
agyunkba kering az őrület.

Dob és mámor. Forróság.
Pörög a tűz, pörög a lét.
Anyánk, apánk már hívogat.
Hologramjuk a kapuban.
Tánc. Tánc. A világ.
Vissza, vissza, visszaszáll.

Biztos a vég. Bimm-bamm.
Pörzsölt a bőr és verejték.
Csűrtdöngölünk, örököltük.

Dübög a dob, bong a zene,
búgásba rikolt, vadul a tánc.
Élet, élet, egy pillantást,
és halállá avat a kaszánk.

... és fekete-fehér a kámzsa.