Feltöltve: 2005-09-30 09:26:24
Megtekintve: 5992
Elmúlt múlt
Egy nevet suttogni nem elég,
Hogy hallja kinek mondani szeretnéd,
Mit elmondani nehéz,
Ha a szíved még nem tettrekész.
Egy csillag hull alá az égből,
Mint egy könnycsepp arcodról,
Mikor minden titkod elmondanád
A belső harcodról.
A tűz, mely megperzselt egy pillanat alatt,
Elhamvadt örökre, mint esténként égen a Nap.
Szivárvány voltál szívemben,
Azthittem örökre,
De nem volt elég a fény,
Hogy szíved szívemet meleggel megtöltse.
Hittem hogy nem fáj a magány,
Mely ezután rámtört,
De egy pillanat alatt rájöttem,
A kártyavár rég összedőlt.
Köszönöm, mit akkor adtál,
Mit később, már nem,
Sajnálom, hogy segíteni nem tudtam
Szerelmes szíveden.
2005. szeptember 29.
Hogy hallja kinek mondani szeretnéd,
Mit elmondani nehéz,
Ha a szíved még nem tettrekész.
Egy csillag hull alá az égből,
Mint egy könnycsepp arcodról,
Mikor minden titkod elmondanád
A belső harcodról.
A tűz, mely megperzselt egy pillanat alatt,
Elhamvadt örökre, mint esténként égen a Nap.
Szivárvány voltál szívemben,
Azthittem örökre,
De nem volt elég a fény,
Hogy szíved szívemet meleggel megtöltse.
Hittem hogy nem fáj a magány,
Mely ezután rámtört,
De egy pillanat alatt rájöttem,
A kártyavár rég összedőlt.
Köszönöm, mit akkor adtál,
Mit később, már nem,
Sajnálom, hogy segíteni nem tudtam
Szerelmes szíveden.
2005. szeptember 29.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!