Hidegek a reggelek:
Nem ébredsz mellettem.
Szürkék a nappalok:
Nem ölel át karod.

Fájó szívvel nehéz élni.
Jöttödet mégis remélni,
Csak az ágy felén aludni,
Szomorú helyed üresen hagyni.

A sötétségbe meredek:
Emlékek kergetnek.
A párnám könnyel áztatott:
S még sokáig várhatok.