Szándékosan nem írtam népegészségügyet, habár, ha meggondolom, az örök Hungarian /vagy egyúttal világ- ?/ divat szerint azt kellett volna írnom. E tájon imádnak arról beszélni, ami nincs, de úgy, mintha legalábbis félig-meddig volna.
Nos, Hungarian népegészségügy félig sincsen. Az, hogy meddig van, szakértői vita tárgya lehet, de jó erős nagyító is kell hozzá.
Sok mindennel baj van ezen a Kismagyarországon, de a népegészségtelenségügy kivétel. Az kiterjed: 1. a népre, 2. az egészségtelenségre. Legfeljebb azt lehetne felvetni, hogy nem csinálnak belőle ügyet, egyes okvetlenkedők olykor fel is vetik, akkor fel van vetve, de egyéb nem történik. Hungary ez!
Itt van mindjárt a mentálhigiéne. Az magyarul lelki egészség, de inkább mentálhigiénének nevezik, hogy a nép egyrésze ne értse miről van szó. A mentálhigiéne mindig is ment, a népegészségtelenség szempontjából jó irányban, sohasem állt, áll meg ez a mentál, bár néhány filozófus-lelkű Hungarian, említett iránya miatt, időnként lamentál. Mint én is, régebben.
Mert mi történt legutóbb is? Felolvasták sok-sok idős közrabszolgának, hogy elmentálhatnak egyetlen vas, azaz fizetett felmentési idő nélkül, öröknyugdíjba. Boldog volt az Államkassza, hitte: nincs mi megakassza. Az idős közrabszolgák, persze, nem voltak boldogok, dehát nem lehet mindenki egyszerre boldog mentálisan: az Államkassza is, ők is. A busásan megfizetett piárlegények pedig nem súgták meg az Államkassza Illetékeseinek azt, amit egyetlen fillér viszonzás nélkül, ha kérdeznek, én megmondtam volna: �Ne tegyétek, ez egy nagyon okos ostobaság ugyan, de, ha nem akartok lekvárosbuktát enni a következő választásnál...!� /Miért nem tették ezt /mármint a piárlegények, akiknek ez lett volna a kötelességük/? Lehet: mint ahogy vannak kettős kémek, talán vannak kettős piárlegények is?! Nagyon úgy néz ki a dolog!/
Egy-két hónapnyi mentálhigiénés hintapalintázás után a rendeletet visszavonták ugyan, de az Illetékesek illeték nélküli Államkassza-haszna így nem volt valami nagy: viszonylag kevés közrabszolga halt meg ugyanis éppen ezen ügy miatt szívinfarktusban, az Államkasszára hagyományozván további nyugdíját, no, szóval a dolog így nem volt annyira költséghatékony. /Nem mintha az Illetékesek előtti Illetékesek érdeme a népegészségtelenségügyben kisebb lenne, ez csak egy jellemző példa volt!/
A népegészségtelenség szempontjából kedvező mentálhigiénés állapot, persze, sok más egyéb mellett, összefügg a népdohányzással és népalkoholizálással is. A nemdohányzó, mint ismeretes, az az értelmetlenül értelmes egyén, aki még nem ismerte fel, hogy Hungaryban alig-alig kell valaki, ha értelmesen gondolkodik, cselekszik. Az mindig gyanús. A dohányos viszont az az értelmesen értelmetlen ember, aki felismerte az utóbbi bölcsességet, de azt nem, hogy így jónéhány évvel megrövidíti saját füstölgő életét. /Vagy éppen ezért kétszeresen is értelmes?! Tudnak követni engem, az értelmetlenül értelmes nemdohányzót?/
A gazdasági ügyekben képzett /éppen ezért megdöbbentően képzetlen!/ szakértők kimutatták: a dohányzásból eredő Államkassza-kár, ha a közvetlen költségeket /pl. a dohányzó plusz betegségeinek gyógyítására/, valamint a közvetett költségeket, pénzveszteségeket /pl. a dohányzó kiesett robotidejére eső, elvesztett cégprofitot/ figyelembe vesszük, utóbbiak együtt messze meghaladják a népdohányzásból eredő Államkassza-hasznot. Micsoda naiv balgaság! Egyenes beszéd kellene ide /igaz, dehogy kellene, az egyenes gerincű embereket teremt!/.
Egy neves tudós egyszer kibökte: �A halott páciens a legolcsóbb páciens:� Államkassza-szempontból igaza volt: annak már nem kell nyugdíj, szociális juttatás, gyógyszertámogatás. No és én hozzáteszem a költői kérdést: mit ér az ember, ha magyar, mondjuk, úgy negyven év felett? Hát még ötven felett! Nem ártana kicsit utánagondolni, hogy mitől boldog a Janus-arcú Államkassza valójában, akkor még könnyebben elkerülhetjük az egyenes beszédet!
Az alkoholizmus? Az mindig a legnépszerűbb izmus volt Hungaryban, akár erős bástya volt e kis ország /rés helyett/ a béke frontján, akár nem annyira erős - a békétlenség frontján. Ez mindig nagyon segítette a népegészségtelenségügyet. Oly megható a magyarok jelentős részének hűsége borhoz, sörhöz, pálinkához! /Több mint nyolcszázezren vannak az elit ivócsapatban, igaz, odáig még nem jutottunk el, hogy a csecsszopók és kisgyermekek is előnyben részesítsék ezen, olykor kedélyes szeszélyességet is okozó, szeszesitalokat/. Némelyeknek akkor is van pénzük ezekre, ha egyébként semmi pénzük nincsen, legfeljebb elisszák a gyerek lábáról a cipőt, meg iskolaszereit, valamint a feleség alsószoknyáját...
Persze, az Államkassza azért Janus-arcú, hogy időnként a másikat is mutogassa. Az a másik a népegészségügyért sír. Meg érte programoz. Biztosan tetszettek hallani a hazai népegészségügyi programról. Nagyon rossz program a népegészségtelenség szempontjából! Ám a népegészségtelenség nem ijedős, tudja: program van, pénz rá alig-alig. Így nem mehet a népegészségügyi háború, mivel már Montecuccoli kikukkolta az igazságot: �A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz.� Az meg - erre a célra - nincs, nincs, nincs. Különben is megy a háború népegészségtelenségi vonalon, már pedig a közmondásból is ismeretes, hogy két dudás, azaz két háború nem fér meg egy csárdában.
A népegészségügyi program fájóan feltört sarkú, sarkalatos pontja /a túl szűk cipőcske miatt/ az iskolai oktatás. Valamicske történik ezirányban, de, a népegészségtelenség nagy szerencséjére, nem sok. A közoktatás vezérei nem vallják: az ifjúság egészséges életre való felkészítésének érdemes volna méltó helyet adni a tananyagban, mert számos eleme fontosabb, mint például az, hogy a nebulók tudják miként cselekedett XY író, költő magánéletében /miközben nem is úgy cselekedett valójában, az csak tancélos szépítgetés!/ vagy miként értelmezte saját versét /miközben nem is úgy értelmezte, de, mivel meghótt, mindent rá lehet fogni!/. Nagyon helyesen vallják ezt az oktatásvezérek, - mármint a népegészségtelenség szempontjából!
A csacskamacskaság minderre azt nyávoghatja: gúnyolódom. Dehogy! A gúnyolódás az más, például a Hungarian minimálbért bérnek nevezni, az igenis gúnyolódás. Hát még munkát is követelni érte!
Egy dolgot bizonyosan nem lett volna szabad megtennie Hungarynak: belépnie az EU-ba! Az hibás lépés volt. Nyugat-Európában is korábban halnak meg az emberek, mint kellene, de mintegy 8 évvel mégis későbben, mint Kismagyarországon. Eddig tehát - az élet-halál versenyben - mi vezetünk, de mi lesz később? A népegészségtelenség szempontjából rossz EU-példa ragadós lehet. No meg az EU, szelíden bár, de beígérte a virgácsot és a pofonokat, ha néhány területen nem követjük őt alázatos demokratikussággal.
Eútáltam én ezt az EU-t! Lépjünk ki ebből a EU-kolhozból, honfitársaim! Akkor ismét legálisan lehet vágni a füstöt a munkahelyeken, a kisivó még büszkébben nőhet nagyivóvá, no meg méginkább visszatérhet a bölcs magyar közmondás: �Az asszony verve jó.� /Esetleg a jó asszonyt is meg lehet verni, hátha még jobb lesz belőle abban a polgártalan-egyháztalan vadházasságban!/
A magam részéről - ha későn is, de belátván a népegészségügy érdekében való élethossznyi fáradozásom haszontalanságát, hiába-voltát - most ennek ellentétéért és az EU-ból való kilépés érdekében gyűjtök pénzt. Rendhagyó számlaszámom két nagy nullából áll, erre küldjék a tekintélyes summákat, euroban, de dollárban és néhány más külföldi valutában is elfogadom, mivel utálom a diszkriminációt.
Talán megbocsátja Petőfi Sándor, hogy - némi módosítással - felhasználom néhány sorát. Mi az neki, hiszen már annyszor felhasználták-kihasználták nem- hogy egyes verseit, de egész életművét! Mi tehát a regresszíve visszaprogresszív
szent cél? Felejen rá a módosított Petőfi:

"A magyar név legyen VÉGZET,
Méltó régi, nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Otthagyjuk a gyalázatot!"

All right, good by! Aztán ne felejtsenek el letejelni fentebb említett bankszámlámra! Don't forget it!
nana