Sötét éjszakában egymagam járok,
de nem félek, szavam Istenhez bocsájtom.
S kérek erőt és hitet a nagy útra,
mely végén a hegyeim várnak ködbe borulva.
S suhog a fenyves a Hargita lábánál,
csurog a borvíz a hegyoldalban a kis forrásnál.
S a lányok szemében egy jobb világot látok,
s áldást kérek hát, az Isten vigyázzon!