Volt egy bájos aprócska kutyuska, chihuahua.Gazdája, Berzenherzen Aladár Kutyulinkónak nevezte el, ami nem túlzottan ötletes név, de ha egyszer ezt adta neki, hát ezt adta.Egyébként a lakáson belül minden jót megkapott Kutyulinkó, gazdája azonban onnan sohasem vitte ki, mert nagyon félt: ellopják. Mondogatta: "Kint most nagyon betyár világ! Ellopják a kis kutyulát! Akkor aztán kereshetem, lapos völgyben, csúcsos hegyen!"
Egy napon, Berzenherzen Aladár távollétében, betörő járt a lakásban.Kutyulinkó megugatta a betörőt, aki ugyan a csöppnyi kutyustól nem félt, ám jobban szerette a csendes betörést a lármásnál.Egyébként nem törődött volna Kutyulinkóval, ha az nem ugat, így azonban a két aranyóra után az ebecske is zsákba került.A zsákban azonban már a szemközti lakásból, Szépséges Amáliáéból is volt némi eltulajdonított érték: tizenkét ezüstkanál, meg egy elefántcsont ékszeresdoboz, gyémántos fülbevalókkal és karkötőkkel.A betörő ugyanis, Belevaló Károly, szorgalmas ember volt, komolyan vette a betörőmesterséget.Látták volna csak az álkulcs-gyűjteményét!
Ez a Károly igényes betörő volt, nem volt elégedett azzal, ami a zsákjába került, mivel készpénzt egyik lakásban sem talált.Bosszúságában nem vette észre: kissé lazábban kötötte be a zsák száját, mint máskor.Utána nagyot köpött a perzsaszőnyegre, és a zsákkal a hátán eltávozott.Bánatos szívét közben barackpálinkával vigasztalgatta.Időnként rá-rágyújtott kedvenc nótájára: "Ha szépséges ékszered baja nyom, hagyd otthon az aranyad, Aranyom!Pilipam-palapam-pelepém, jót nevethetsz a kihűlt helyén!"
Kutyulinkó közben igen fúrta a fejét a zsák szája körül, mire a zsák kinyílt és Kutyulinkó elszaladt a park bokrai között.Ezt a betörő, Károly, e dalosan italos állapotában nem vette észre.Ezzel szemben a hazafelé igyekvő Szépséges Amália megpillantott a földön egy aranyórát.Felkiáltott:
- Nem is keltem korán, mégis aranyat leltem!Ördög vigye ezeket a gondatlan férjeket, elvesztegetik az aranyórájukat, én meg, mint becsületes megtaláló, vihetem a rendőrségre.No majd holnap elviszem...
Szépséges Amália kissé túl gyorsan ítélkezett, de nem ritka az ilyesmi az embereknél.Néhányat lépett gyönyörű lábacskáival és - ismét talált egy aranyórát!Most már nagyon bosszús volt:
- Ez az aranyóra ugyanolyan, mint az előbbi.Bolond férfi az, aki két aranyórát visz magával, miközben a toronyórán is megnézheti az időt, ha nagyon akarja!Igaz, az félórát késik...de számos dolog jobb későn, mint soha, és sohasem jó előbb!
Ne gondoljunk semmi rosszat Szépséges Amáliáról: igen csinos, kedves, tisztességes fiatal hölgy volt, csak nem szeretett talált aranyórákat vinni a rendőrségre.
"Aki keres, talál."Így tartja a közmondás.Ám Amália nem keresett semmit, mégis ismét talált: a fűben egy csomó ezüstkanalat.Kifakadt:
- Már a nők között is akad manapság féleszű!Nem tudják, hogy a minden lében kanál csak otthonra való!Ezek a kanalak nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyek nálam vannak a konyhaszekrényben...
Összeszedte az ezüstkanalakat és fohászt küldött az ég felé: aznap már ne találjon semmit!
Utóbbi óhaja hamarosan nem teljesült: talált egy ékszerekkel telt elefántcsont dobozt. Ebben saját tulajdonára ismert.Irányt változtatott, gyors léptekkel sietett a rendőrség felé.
Ezen események alatt Kutyuli egy macskával találkozott.A macska veres volt és kedves. Kutyuli megkérdezte:
- Te milyen kutya vagy?!
- Én nem vagyok kutya! - húzta fel az orrát a cica, teljes nevén Ciccencicc Cecília.Az én gazdám Szépséges Amália, a színésznő.Kedves leány, csak egy kicsit hiú.Sokat cicomázgatja magát.Már nagyon szeretne egy férjet, aki rendesen bánik vele.Te nem ismersz ilyen férfit?
- Ismerek - válaszolta Kutyulinkó.Az én gazdám, Berzenherzen Aladár, nagyon rendes.Jól bánik velem, akkor nyilván a feleségét is megbecsülné, mint a kutyuskáját, vagyis engem.Esetleg, ha annyira nem is, de mégis eléggé!
Beszélgetés közben a cica mindent megtudott betörőről, zsákról, Kutyulinkóról, Berzenherzen Aladárról.Azt javasolta: most menjenek el hozzá, Szépséges Amália lakásába, ott harapjanak valamit, sonkát vagy jóféle kolbászt.Kutyulinkó beleegyezett.
Időközben a danolászó betörőt megállította a rendőr.Belevaló Károly szentül hitte: lebukott, jön a börtön, hiszen megtalálják a zsákban a kutyát, meg a lopott holmit, most már nem mentheti meg semmi.
Valami mégis megmentette: az üres zsák.A rendőr meg is kérdezte:
- Hová, hová ezzel az üres zsákkal, tata?!
- Ku..krumplit szeretnék ve-venni - dadogta Károly.Vá-várnak otthon a feleség, meg a gye-gyerekek!
Azt nem kötötte a rendőr orrára, hogy feleségének és gyerekeinek még sokáig kell várniuk, mivel sem felesége, sem élettársa, sem pedig egy szál gyermeke.
Ám ettől, gondolta, e nem létezők még várhatnak...
A rendőr elengedte Károlyt.
Berzenherzen Aladár közben hazaérkezett.Csodálkozott a nyitott ajtón. Hamarosan kiderült a két aranyóra hiánya is, de Aladár ezzel nem túlságosan törődött, hanem Kutyulinkót hívogatta.A kutyus hiánya annyira feldúlta, hogy rohant a rendőrségre.
A rendőrségen kiderült: az aranyórák ott vannak, de a kutyus nincsen.Teljesen kétségbeesett.Szépséges Amália, aki eddig a rendőrtisztet szórakoztatta színházi történetekkel, egyből váltott: Aladárt kezdte vígasztalni szomszédi jogon, mivel erősen megtetszett neki a férfi.Gyengéd erőszakkal karonfogta és vitte haza, teázásra.Itt a férfi váratlanul magához tért mély bánatából, már a kertkapunál.A kapunál ugyanis Kutyulinkó és Cecília várta őket.
No a többi már, ha nem is tudható, sejthető.A megváltozott lelkiállapotú Aladár ugyanis most már képes volt Amália bájainak felismerésére.A cica nem csak veres volt, eszes is. Előre látta, hogy mi lesz: lakodalom.
Amália hálásan és bűnbánóan tekintett fel az égre:
- Ég áldjon, te Ég! Amikor azért fohászkodtam, hogy már semmit se találjak aznap, igen balga voltam!Jól tetted, hogy nem hallgattál rám, és elhoztad nekem ezt az Aladárt!