/Wass Albert emlékére/

Kard és kasza, végtelen válaszút
Ringatta sorsod egyház, egyetem,
Vágyad bölcsője mégis Válaszút,
Erdély, erdő − egy világegyetem.

Voltál a Remény, vérző szélmalom,
Éltetted Istenünk szabad egét −
Hasztalan: kínod kamrája ma rom,
Szú vájta ki ősnemes szellemét.

Hisz láttad: nemzetünk néppé fajult,
Sors-keze kőporos út, mit a múlt
Lelked víztükrén folyton felkavart. −

Most szíveden virágzó kert terem,
Hős-keblére hajt a történelem…
Te szentül élted, haltad a magyart.