Volt egy nagy nyúl.Kérdezte tőle egy fekete-fehér foltos macska:
- Te katona vagy?
A nyúl hebegett-habogott, nem tudta eldönteni.Azt mondta a macska:
- Nagyon barna a bundád, katonás.Háború lesz.Megmondta a gazdasszonyom, a halaskofa.Az mindent tud.Háborúban kell az igazoló papiros.Adok neked, hármat is.Ha valaki nem tudja igazolni magát, az háborúban nagy baj. Megmondta a gazdasszonyom.Az tudja!
A nyúl eltette a teleírt papirosokat, megköszönte.Éppen jókor.Hamarosan lövések hallatszottak.A nyúl elkezdett futni.Nagyon okosan, mert a lövésektől ellenkező irányban.
A hídnál megállította egy nagy kutya.A tábornok kutyája volt és a háború hírére ezredessé léptette elő saját magát.Annyiban joggal, hogy művelt eb volt: tudott olvasni.A kutya ráüvöltött a nyúlra:
- Állj!Csatából vagy csatába?!
A nyúl nyöszörgött valamit, de, szerencséjére, a kutya azt értette ki belőle: a csatába. Ám hogy műveltségét is megcsillogtassa, elvette az egyik papirost és felolvasta:
- Birka.Kétéves.
Elégedett volt.Némileg enyhültebben, de azért kellő hangvastagsággal parancsolt rá a nyúlra:
- Birka, kétéves!Előre a csatába!
A nyúl elnyargalt.Ám félóra múltán a város másik pontján támadt lövöldözés, és ezért visszafelé kellett futnia.A hídnál megint megállította a kutya, de az már nem emlékezett rá.A nyúl ijedten adta oda a másik papírt.A kutya hangosan felolvasta:
- Tehén.Tarka.Húsz liter tej naponta.
A kutya elégedett volt a papirossal, de azért - tekintélyének megóvása érdekében is - ráüvöltött a nyúlra:
- Tehén!Tarka!Előre a tejjel a csatába!
A nyúl futott is, ahogyan négy lába bírta.Ha ötödik lett volna, azt is beveti.
Egy óra múlva azonban, balszerencséjére, megint ott volt nagy durrogás, ahová elért.Visszafordult.A hídnál ismét megállította a kutya, elvette a nyúltól a még nála levő harmadik papirost.Felolvasta:
- Sóssziklafalvay Amália, Harcoshegyes Ferdinánd vezérezredes felesége. Húszéves.
Erre a kutya rögtön mézesmázos lett, miként gazdájától hasonló esetekben látta:
- Bocsásson meg, Tisztelt Méltóságos Asszonyom, de itt maraszt a kötelesség!Ám ott van, a hídhoz közel, a házunk.Tetszik látni?A kapu nyitva van.Érezze magát otthon!
A meghökkent nyúl, félénken bár, de odament a házhoz.Amikor látta, hogy a kötelességtudó kutyafőkatona nem követi, be is ment.Nem találkozott senkivel, de a konyhában annál becsesebb valamivel: nagy fej kék káposztával.Azt gyorsan befalta, mert háborúban a káposzta léte, azaz megléte is bizonytalan. Utána eliszkolt, ám még eliszkolás közben találkozott a macskával.Kérdezte tőle a macska:
- No kiderült, hogy katona vagy-e vagy sem?!
- Az nem derült ki - válaszolta a nyúl.Ám annyi kijött a dologból: egyszer birka vagyok, utána meg tehén, még utána pedig Sóssziklafalvay Amália, Harcoshegyes Ferdinánd vezérezredes felesége.
- No azért az is valami, ami kiderült - vigasztalta őt a macska.Az embereknek is több lábon kell állnia manapság.Így szokta mondogatni a gazdasszonyom.Az mindent tud.Illetve majdnem mindent, mert a múltkor hiába kereste nála egy főtábornok saját felesége igazolványát.Még az ágy alá is benéztek.Különben jó hírt közlök.Azt beszélik a halpiacon, hogy vége a háborúnak.