Egyedül-e, ha körülöttem zsibong az élet,
Én mégsem velük előre, inkább oldalra lépek?
Rám néznek, és gondolják, "Ni, ő szeret élni",
Nem tévednek, de sokszor szoktam félni.
Nem látszik tétovaságom, nyomorúságom,
Hogy milyen gondolatok útját járom.
Rettegek a magánytól, a gyásztól,
Hogy mi lesz, ha egyszer mellém pártol.
Hogy elveszítek egy gondosan faragott darabot,
Míg álmodom, hirtelen egymagam maradok.

Miért fél az ember elveszíteni?
Másoknak mindig könnyű újat szerezni.

Bátortalanul nézem a Napot,
Mégis elmerülök benne,
Égeti a szemem, és mögötte lelkem,
De tovább nézem, hátha a választ meglelem.