Hol volt, hol nem, volt egy csinos, erős, és ráadásul dolgos legény, akinek az esze kereke olykor kicsit ferdén forgott, ezért, hogy meg ne sértsük, nevezzük őt különösnek.Egyébként Jánosnak hívták.
Munkára hívták Jánost a városba, csak egy napra, de azt is meg kell becsülni, mert több nap, mint kolbász, de azért a kolbászos nap az igazi.Fogta a kakasát és, hogy távollétében el ne lopják, betette a kéménybe.
A faluban egynéhányan - igaz, ami igaz! - kicsit lopósak voltak.No csak kicsit.Tehenet, ökröt, lovat nem loptak, azt nem tartották volna becsületesnek, de olykor egy-egy tyúkot, kakast, libát, kacsát vagy kismalacot igen.
Hazajött a legény estefelé, mászik fel a létrán, hogy kivegye a kéményből a kakast, hát az sehol.Elballagott a bíróhoz.
Új bíró volt a faluban.Kérdezte: hol volt a kakas, amíg a legény a városban volt?
- Hát hol lett volna?! - nézett rá János legény értetlenül.A kéményben!
A bíró a fejét vakargatta.Félnótás ez a legény.Mit lehet itt csinálni?
A bíró macskája, Ciccmic Pista, viszont így nyávogott:
- Nem lehet e vidéken túl sok kormos tollú kakas.Szét kellene nézetni a faluban a községi rendőrrel...
A községi rendőrnek nagy gyakorlata volt a szétnézegetésben.Meg is találta a kormos tollú kakast, de még annak a kezén is ott volt némi korom, aki már a sajátjának gondolta a nagytarajút.János visszakapta a kakast, de a tolvajnak egy hízott disznó árát kellett megfizetnie büntetésül.Még örülhetett, hogy ennyivel megúszta!
Néhány hét múlva ismét kapott János egy napra való munkát a városban.A múltkori pénzen malacot vett, most azt féltette.Bevitte a házba, betette a lisztesládába, bár abban volt még némi liszt.Ott csak nem fogja keresni a tolvaj, ha mégis idehozza az ördög!
A tolvaj nem is a malacot kereste, amikor bemászott az ablakon, mert ágyneműre volt szüksége.Ám meghallotta, hogy valami mocorog a lisztesládában.Kinyitotta.Ágyneműbe csavarta a malacot és nagy nehezen kimászott vele az ablakon.
Hazajött a legény, hát se lepedő, se dunyha, de még a malac sincs a ládában. Ment a bíróhoz.A bíró először úgy gondolta: legjobb volna eltitkolni ezt a fura históriát, mert a végén hat falu fog nevetni az övéken.Ám a bíró cicája másképpen vélekedett:
- Előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból.Akkor azután nemcsak a történeten fognak nevetni, hanem azon is: a tolvaj röhög a markába.Ha viszont megkerül a tolvaj, akkor nem lesz okuk a nevetésre.Szét kellene nézetni a faluban a községi rendőrrel: kinek lisztes a dunyhája, kinél pereg liszt a lepedőről?
A községi rendőrnek, mint említettem, a szétnézegetés volt az erőssége.Meg is találta a tolvajt, akinek egy tehén árát kellett fizetnie büntetésül.Még örülhetett, hogy nem többet.János legény pedig visszakapta malacát és ágyneműjét.
János ezt követően megházasodott, így kikerült ugyan a legénysorsból, de szép kis házába bekerült felesége, Mariska.Utóbbi tenyeres-talpas, de szemrevaló asszonyka volt, ráadásul sütnivalója is volt elegendő.
A mézeshetek után megint kapott egy napra jól fizetett munkát János a közeli városkában.Ám most még inkább félt a tolvajoktól, mint annak előtte.Mi lesz, ha ellopják ezt a szép feleséget?Így szólt hát az asszonyhoz, igen aggódó-könyörgő hangon:
- Ne haragudj rám, édes Mariskám, pici cukorfalatocskám, de félek, hogy amíg a városban vagyok, addig téged ellopnak!Hadd zárjalak be egy napra a szekrénybe!Van ott hely bőven, még aludhatsz is benne.Ha megengeded, hozok neked meglepetés-ajándékot a városból!
Mariska erről eleinte hallani sem akart, de végül részben János csókjai vették le a lábáról, részben pedig az ígért meglepetés-ajándék is elcsábította.
Ezúttal azonban különös tolvajok jöttek, a városból és szekérrel.Ők nem csipcsup dolgokat, szalonnát, kolbászt, libát vagy más efféléket akartak lopni, hanem drága holmikat, főleg értékes régiségeket.Jánosék háza kívülről módosnak látszott, de belül a tolvajok sokáig nem találtak semmi értékesnek látszót.Mariska ekkor már régen az igazak aludta a szekrényben levő ruhákon, így nem vett észre semmit.Végül az egyik tolvaj így szólt:
- Ez a szekrény régiség, mert legalább százéves.Jó tölgyfából van.Vigyük el ezt!
Kinyitották a ház ajtaját és óvatosan feltették a szekrényt a szekérre.Estefelé hazajött János: hát se szekrény, se feleség!Mi az ördög történhetett?!Rohant a bíróhoz.
A bíró megtanácskozta a dolgot cicájával, Ciccmic Pistával.Azt mondta a cica:
- Ha a tolvajok az asszonnyal együtt el tudták vinni a szekrényt, akkor az csak úgy történhetett, hogy az asszony aludt.Minden asszonynak felvágták a nyelvét, ha ébren van.Itt a faluban nemigen lehet egy szekrényt feltűnés nélkül eldugni,
tehát a szekrényt, asszonyostul, a városban kell keresni.János menjen oda a községi rendőrrel és János minden utcasarkon énekeljen feleségébresztő dalocskát!
A bíró saját homlokára ütött:
- Eszes vagy te, kedves cicám! Okos ötlet ez, igazán!
A cica az ébresztgető dal megírásában is segített.János pedig a városban nagy hangon ordította-dalolta:

Mit hoztam, Mariskám? Mit hoztam én neked?!
Egy szép fülönfüggőt!Rögtön tiéd lehet!
Hoztam csinos csizmát.Máris adom néked,
csókjaimmal együtt.Ébredj! Ébredj! Ébredj!

Szegény férjecske már egészen berekedt, a fél város egészen felébredt, de a szekrény, és ami a fő: Mariska sehol.János kétségbeesett, de a kíséretében levő községi rendőr, Barnánbámulós Ferkó is lelombozódott, főleg, ha arra gondolt: mit fog ő kapni otthon feleségétől, a késői hazamenetelért!
Ám egyszer csak mit látnak? Kinyílik egy ajtó, - kirepül egy ember, bele a sárba.Egy másik követte.A harmadik járt a legrosszabbul, mert az fejjel repült bele egy nagy pocsolyába.
Az ajtóban pedig ki jelent meg? Mariska!
Később derült ki a gazfickók sárba repülésének előzménye.A lókötők bevitték a szekrényt a házba.Ott Mariska már kezdett ébredezni.Az egyik tolvaj a szekrényre mutatott és így szólt:
- Ez már legalább százéves!
Mariska azt hitte: őt gúnyolja valaki, hogy százéves, pedig még csak huszonegy múlt.Nagyon mérges lett.Megrúgta a szekrény ajtaját.Az kinyílt.Megijedt a három gazfickó.Nem tudták, hogy ember van a szekrényben, - a törvény sokkal szigorúbban bünteti az emberrablást, mint a szekrényrablást!
Mariska mindegyiknek adott egy nagy pofont, azután úgy kivágta őket az ajtón, mint a huszonegyet.
Férje láttán elszállt Mariska mérge.Ebben a gyönyörű fülbevaló, valamint a remek női csizma is segített.Hát még amikor jutalmat kapott a főrendőrségtől, mivel segített elfogni a gonosztevőket!Az újságok is beszámoltak az esetről, dicsérték Mariskát, de férjét is.A községi rendőrt előléptették, amit annak felesége ezúttal igen méltányolt.A bíró pedig - igaz, nem hivatalosan - segédbíróvá nevezte ki cicáját, Ciccmic Pistát.A cica segédbíróként mindig segített a bírónak reggelije, ebédje, vacsorája elköltésében.Így tesz egy szorgalmas, kötelességtudó cica!