A “nép” fogalmára többféle meghatározás volt /és némileg van/ érvényben.A legengedékenyebb szerint népen egy ország összes lakosa értendő, együttesen. Az 1950-es években /és utána is még jóideig/ népen a “dolgozó tömegeket” értették, így különböztetvén meg a derekasan munkálkodó tömegeket a henye nem dolgozók csoportjától-rétegétől, habár ezidőtájt már az utóbbiak is dolgoztak, vagy kényszerből vagy kényszermunkán, de az is előfordult, hogy egy-egy, azelőtt fényes anyagi helyzetű személy most esetleg nem is kényszerből hasznoskodott, ám őket is nehezen akarták felvenni a “nép”-be. Nem volt jó ajánlólevelük...
A “mindenféle népség-katonaság” tréfás megnevezés is döntően a népet jelenti, némi homályossággal, mivel a főtisztek, tábornokok ebbe nemigen voltak beleértendők, de azért, mondjuk, egy hadnagyocska /mint én is, már erősen obsitosként/ igen.
A népet a történelemben sok mindenre felhasználták, még ágyútölteléknek is, ha már legyártatták vele azt a ménkű sok ágyút.Ágyúsításban és bárgyúsításban az ország egyes időszakokban kiemelkedően teljesített.A "népséget-katonaságot és válogatott romalegényeket" úgy bekatonásították “Jobbra át!”-tal, meg “Balra át!”-tal, hogy most Kismagyarországon minden választáskor igencsak tűnődik merre menjen: jobbra-e vagy balra.IQ-ja azonban annyira leromlott, hogy mára többek között már azt sem tudja mit jelent a bal.
A nép - mint egyénként majdnem mindenki - jobban szereti a hízelgést az őt kritizálgató őszinte beszédnél.Nos ezért hát képviselőválasztáskor minden képviselőjelölt és kortes szájából méz csurog a népnek, meg kijár neki a sokféle színű mézesmadzag.Aki nem így tesz /képviselőjelöltként/ az úgy jár, mint 1848-ban Petőfi Sándor.A nép által hőn szeretett lánglelkű költő, - miután előzetes gyávaságukért szigorúan megrótta választóit - akkorát bukta, hogy nem győzte lekvárral.
A mai képviselőjelöltek sokat tanultak Petőfi esetéből, - persze, csak ilyen választási téren.Ők már mindig a “nép józan eszére” apellálnak.A józan ész egyetlen és elengedhetetlen kritériuma minden pártnál az ő jelöltjére való szavazás.Választások után a nép így szükségszerűen “józan eszűekre” és “nem józan eszűekre” osztódik.Különös osztódás ez, mert egyik rész sem jön rá, még utána sem, hogy mekkora...
“Magasról nézvést” egyébként olykor baj van azzal a másik osztódással is.Ha a nép nagyon szaporodik, akkor növekszik a gond: több óvoda, iskola kell, azokba személyzet, több szájat is kell jóllakatni, meg lakattal ellátni.Ezen okokból az állam fővezetői fejüket csóválják és megszavaznak maguknak egy kis “Apád, anyád idejöjjön!”-fejcsóválási pótlékot.További fejcsóválás következik Hintapalintaország fejeseinél, ha a nép nemigen szaporodik, sőt, fogyogatni kezd /létszámában/, mert, bár takarékoskodni lehet óvodán, iskolán, tanítóbácsin-tanítónénin, - de ki fogja eltartani az időseket, főleg, ha azok majd később nem is akarnak rendes állampolgárként idő előtt, engedelmesen örök nyugovóra térni? A nyugtalankodó honatyák-honanyák és más főfejcsóválók nyugtatószerként ilyenkor ismét megszavaznak maguknak egy kis pénzmagot, hiszen, aki a zsebét megveti, az sohasem arat...
A nép - munkája mellett - művészi lelkületéért is nagyon becsülendő.Bele is plántálják az iskolásgyermekek fejébe Petőfi örök életű szavait, hogy “A népköltészet az igazi költészet...”.Ami azonban örök életű, az azért még nem biztos, hogy feltétlenül igaz.Én így módosítanám Petőfi szavait /egy ilyen magamfajta rebellist még elvisel az ország/: “A népköltészet IS lehet igazi költészet.”Ha esetleg egy-egy népköltészeti alkotás mégsem az, attól viszont még lehet értékes és érdekes emlék... /A népzenéről nem nyilatkozom, lévén egyrészt botfülem, másrészt azok a kedves kis nagyfejű hangjegyek nálam többnyire rossz helyre kerültek a szépen futó párhuzamos kottavonalakra, vagy azok közé...Ének-jelesem részben a zenetörténet általam történt akkori elsajátítása indokolta, másrészt a méltányosság: nem helyes egy jeles bizonyítványt kornyikatan miatt elrondítani./
A nép egészségi állapota Kismagyarországon is lassan-lassan javulgat, de azért európai összehasonlításban, sőt, már szomszédos összehasonlításban is, igen rossz, - de hát kötelező a Hungarian nép egészségét az európai átlaghoz viszonyítani?!Találhatunk erre más kontinenst, ahol több a fekete és akkor máris fehérebb ez a kis Hungary!Vigasztaló lehet az is, hogy egyszer-kétszer volt már rosszabb is, például mikor errefelé jártak azok a “kutyafejű tatárok” és még IV. Béla királyt is megugatták.Lehet, hogy a nép - mint erre a már idézett lánglelkű költő is határozottan buzdította - előbb-utóbb talpraáll, nem pedig szesztől szeszélyesen-esélyesen négykézlábra.Esetleg a magában való füstölgés mellett olyan gyakori füstölgetést is csökkenti.Ebben bárki bízhat, mivel Hungary demokratikus ország, legalábbis annyiban, hogy mindenki abban bízhat, amiben akar.Persze, ezen bizakodóknak nem szabad elgondolkozniuk azon, hogy elég-e ennyi a demokratikussághoz, mert az ilyen mélyebb gondolkozás megárthat még a meg nem lévő egészségnek is!

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)