Az élet akár egy rém…
Csurog rajta a sok vér…
Mert emelést hiába kértek…
Páran azt mondják…
Hogy fejeket metszenek a kopják…
S, törnek a koponyák…
A pokol tüzétől ég a szem…
A fiókból előkerül a remover…
De gyilkolni nem mer…

Az élet oly szer…
Mint egy kígyó úgy mar…
Nyúl feléd a kar…
Mely segíteni akar…
Ne sírj ha szívja…
Ha undorítónak tartja…
Fáj a szívem, s a lelkem…
De tartom a helyem…
S védem a nevem…
Mint egy tetem…

Közeleg az este …
Csontokat összetörve…
Sebeit magáról le ejtve…
Magamat erősnek képzelem…
Tarts velem…
Ha így gondolod…
Lándzsák szúrják oldalad…
S , összefut a sok gondolat…
Az alkalmat el ne szalaszd…

A lánccal fogva tartsd…
Szerencséd el ne halaszd…
Örülj ha van társad…
Lánccal magad mellett ne tartsd…
Lelked fülével hallgasd…
Megérinteni nagyon nehéz…
Legfurcsább dolog az emberi lét…
Oly akár egy széf…
Emberi lélek mint egy vad tájkép…
Amit a halál tép szét…