A romákat eredetileg cigányoknak hívták, de néhány éve már nem illik őket „lecigányozni”, legalábbis itt, Kismagyarországon, sőt, félig-meddig tilos, mert „a cigány fogalmához előítéletek tapadnak”.Az előítéletek megszüntetésére egyes főokosok legjobb módszernek a névátkeresztelést vélték, hát, mint módszer, olcsónak tényleg nagyon olcsó, némileg csak az zavaró, hogy teljességgel hatástalan.Találónak viszont az új név igen találó: ez a népesség látványosan rom-okban van.
E változtatáson kívül elég kevés történt a romák érdekében, akik a legnépesebb /és egyre népesebb!/ magyarországi kisebbséget adják, vitatható azonban, hogy mennyivel történhetett volna több, hiszen gyors „szociális és szellemi felemelkedésük” megvalósítása jócskán meghaladja az ország szociális és főleg szellemi lehetőségeit.Ez egyből nem megy.A magyar meg azt, ami egyből nem megy, kettőből nem erőlteti, inkább húzza-halasztja a megoldást a végtelenségig, amelynek végén, persze, mégiscsak ott az a magyarság által megszokott, de szomorú vég.
A hazai romák egy része ugyanúgy él, viselkedik, mint a nem romákból álló többség, őket a nem-romák befogadták, ha még nem is a szívükbe, de már csak a kocsmában cigányozzák le, és csak néhány féldeci után.Ők azonban a romák elenyészően kis részét teszik ki.Politikusaik a legtanulékonyabbak: máris eltanultak a nem-roma politikusoktól minden rosszat /no, persze, azoktól jót nem is igen tanulhattak volna!/: ugyanúgy marakodnak, vádaskodnak, hazudoznak, mint a nem-roma politikusok.Ezen magatartásuk oka is azonos utóbbiakével: a zsebrevágható pénzecske.
A romákkal kapcsolatos előítéletek megvetendők.Ezek szerint a romák rendszerint piszkosak, lármásak, nem szeretnek dolgozni és ezt-azt észrevétlenül elemelnek, ha kezük ügyébe kerül, például falun egy-egy libát, kacsát, csirkét, ezen kétlábúak mozgékonyságuk révén könnyebben kerülnek kézügybe.Meg szeretném említeni, hogy a nem-romák többsége sem szeret dolgozni, csak dolgozik, hogy megéljen, - ha kap munkát.A romák viszont, ha végső elkeseredésükben tényleg dolgozni akarnak /nem szeretnének!/, akkor, éppen az előítéletek miatt, nehezebben kapnak munkát, mint a nem-romák.Az ördögi kör ördög nélkül is bezárul.
Azon kicsit el-eltűnődöm, hogy a budapesti aluljárókban megjelenő romák mennyire képviselik az igazi romaságot, az azonban bizonyos: látványosan igyekeznek fenntartani az előítéleteket.Többnyire piszkosak, lármásak és - bár nem elemelnek, hanem árulnak ezt-azt - a gyanúsan alacsony ár és időnkénti gyors megfutamodásaik miatt /amellyel szégyent hoznak az Arany János által megénekelt „nagyidai cigányokra”, vagyis egykori nagyidai romákra/ az előzetesen nagymértékű elemelések gyanúja is feltámad olyan filozófus-lelkűekben, mint én /de, szerintem, az elemelők nem romák, miként lehetne valamiből többszáz csomagot zsebrevágni, és hol az a zseb, amelyikbe tíz-tizenöt magnókészülék belefér?/.A fővárosi „előítéletet-tápláló romák” valószínűleg nem romák, hanem provokátorok…
A televízió és a sajtó időnként buzgón foglalkozik a „roma-kérdéssel”, kapnak is a romák ígéreteket, de ez nem hozza közelebb hozzájuk az Ígéret Földjét, hiszen az Ígéretek Földje az előbbitől túlságosan távol esik.Okos szociológusok nagyon rokonszenvesen magyarázzák miért élnek szegény romák úgy, ahogyan élnek, és hogy ezért a társadalom a felelős, igazuk is van, de azért a bejátszott filmjelenetekben a romák által lakott házak körüli mértéktelen szemétmennyiség nem a tisztaságszeretet jele és a renitens nézőben fel-felvillantja a gondolatot: kisebbség ide, kisebbség oda, azért kisebbecskén takaríthatnának is maguk körül…/No ezért a megjegyzésemért holnap már engem is a romaellenesek közé sorol majd az okostóbiás sajtó!/
A lent levő romák között akadnak utcai pénzkéregetők-kunyerálgatók, őket a nem-romák általában megvetik, pedig az „igencsak fent lévő” nem-romák kezecskéin-kacsócskáin el-eltűnő vagy jogi kiskapukon át ki-kiadogatott tíz- és százmilliócskák, szerintem, jobban megérdemelnék az előítéletet, sőt, a végleges ítéletet is, de, úgy tűnik, ez utóbbi sötét ügyecskékből legtöbb esetben csak televíziós népszórakoztatás lesz, botrány-show-bohóckodás.
Jelenleg, úgy látom, a romák számára egyetlen tömeges méretű felemelkedési lehetőség van Kismagyarországon: ha kisebbségből többséggé lesznek.Erre - tekintettel nagy szaporodási rátájukra - jó az esélyük.Megjegyzem viszont, hogy éppen ezért a gyengécske szaporodási rátájú nem-roma többségnek is csak egyetlen esélye van a tömeges méretű és aligha halogatható továbbemelkedésre /mert azért inkább csak az ernyőcske van fent nála szellemi téren is és hiányzik a kasocska!/.Ez az esély pedig az, hogy leszáll a magas lóról és segít egy, ha írni nem is, de legalább olvasni, és főleg szóból érteni tudó romaság megteremtésében.Ehhez, persze, előbb az kellene, hogy saját maga is megértsen egyet s mást…Ez utóbbi esély megvalósulása nélkül, úgy vélem, az első sem fog érni semmit, mert korántsem mindegy hogy a többség milyen többség, minek a többsége.
Egy fecske nem csinál nyarat, egy Győzike - bármennyire találkozik is művészete bizonyos nem-roma néprétegek ízlésbeli elvárásaival - önmagában nem hozhat győzelmet. Nem mondom azt, hogy a romák felemelkedése érdekében semmi sem történt, de az, ami történt, édeskevés, édesnek is, kevésnek is.
Valamikor divatos volt a cigánymuzsika, ma már kevésbé az, de azért tekintetbe kell venni, hogy a romaság többféleképpen is elhúzhatja a nótánkat.Jól is, rosszul is…Jó lenne, ha jobb- és baloldal egyaránt rájönne erre, mert, ha a dolog nem jobbul, ugyancsak kiüthet balul, - és jobb lenne ezt megelőzni!
Jobb lenne, de nem vagyok e tekintetben optimista, mivel az, aki valóban lát, nem csak a romák és nem-romák közötti különbségeket látja, hanem azt is, amit ebben a kis Hungaryban nem látnak és nem akarnak látni: azt is, ami, sajnos, mindkettőnél nagyon azonos, azt a földrészt, amelyikről - ha más területéről és más időben is - mindkettőnek ősei jöttek egykoron...

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)