Régóta ballagok
ez éktelen zajban
hátamon a zsákom
benne csak a baj van,
csöndes szóra vágyom
emberhangú dalra,
melléd ülök hát egy
szelíd pillanatra.

suttogjunk együtt, tán
meghallják mások is
egyszer csak rájönnek,
hogy e zaj túl hamis.
Boldogul élni és
szebb jövőt remélni,
csak kézenfogva lehet,
fogjunk meg ezer kézzel
hát, minden hideg kezet.

Talán bőrünkön át
melegség is árad,
új kapukat nyitva
a boldogság útjának.
Csak dúdoljuk szép halkan
együtt a béke-dalt
tán lesznek akik mégis
megérik a diadalt.