Pszeudó zen történet - A gondolat csónakról

A Mester és Titok Tóni a tenger partján baktattak. A Mester, egyszer meglátott egy csónakot himbálózni a tenger partján.

- Tóni, itt a jó alkalom, hogy egyet csónakázzunk.

Mester, ezért én nem nagyon lelkesedem.

A Mestert ez nem nagyon érdekelte. Még inkább tetszett az ötlet, a Mesternek, hogy látta Tóni félelmét. Beparancsolta Tónit a csónakba. És ekkor kezdődött Tóninak a nagy riadalom. A Mester nem szállt be, mint ahogy gondolta Tóni, hanem belökte a csónakot a tengerbe. A hullámok dobálták a csónakot és Tóni kétségbeesetten kapálózott és üvöltözött, hogy a Mester mentse ki onnan.

Na látod Tóni, ha jól megfigyeled gondolataidat, közvetlenül, ehhez hasonló érzés a gondolatokban biztonságot keresni. Látod a tudás is így izeg mozog az agyban, mint Te a csónakban, de a csendben semmi mozgás nincs.

Ne filozofálj, szedj már innen ki. Még felborulok, és bele fulladok a tengerbe.

- Ülj le a csónak fenekébe és ne mozdulj.
Tóni úgy is tett. Egy idő után, megnyugodva, boldogan vigyorgott a szemébe, a már közelében úszkáló Mesternek.


Pszeudó zen történet - A tűzről

A Mester a tűzzel kínlódott, a nyers fenyő nagyon rosszul égett. Tóni elégedetlenkedett, hogy a kályha csak langyos.

- Nem a meleg a fontos, - mondotta a Mester – hanem az, hogy a tűz ne aludjon ki. A föld, ha lángolna, nem volna élet rajta, de a belső meleg élteti. Vannak, akik megelégednek azzal, hogy magukban hordják lelkük rendkívüliségeit, mint a föld a melegét.

Pszeudó zen történet - A gondolatúsztatásról


A Mester és Titok Tóni a folyóparton üldögéltek, a nagy csendben.

Mi van most az elmédben Mester?

Elúszóban lévő gondolatok. Keleten sokan arra törekednek, erőlködnek, hogy a gondolatok forrását megsemmisítsék. Én nem ezt teszem. Elúsztatom a gondolataimat, a folyó tükrére helyezve. Ahogy jönnek a gondolatok, úgy mennek is a vízzel.

Ezt, hogy teszed Mester?

- Bámuld a folyó folyását, és egyszer azon kapod magad, hogy úsznak a gondolataid. A gondolatok közötti rövid csend, összekapcsolódik a folyó tükrének csendjével, és így kerülnek a gondolatok, anélkül, hogy akarnád, a folyó tükrére.


Pszeudó zen történet - A favágásról


Tóni a házikó előtti csutakon fát vágott, és közben azon filozofált, hogy melyik fejezi ki jobban az Abszolutumot, a kép vagy az üresség. A nagy duma közben, az egyik fa, jól megütötte a lábát. Jajgatott is keményen, és bosszantotta, hogy a Mester nincs meghatódva fájdalmán.

- Tóni Te, ha csak a fát látod favágáskor, akkor két legyet ütsz egy csapásra. Egy, nem ütöd meg a lábadat. Kettő, ha csak a fát látod, akkor az Abszolutum, kép vagy üresség problémája megszűnik számodra létezni, nem fog többet érdekelni. Annyira üres leszel, hogy az üresség eszedbe sem fog jutni. Akiknek probléma, hogy üres vagy kép, azoknak csak a szavak jelentenek gondot.


Pszeudó zen történet - A repülő villogójáról

Nyári csillagos estéken, elég sokáig üldögélt a Mester és Tóni a kunyhójuk előtt, bámulván a csillagos eget. Egy idő után Tóni észrevette, hogy a Mester, előszeretettel bámulja az éjszakai égbolton áthúzó repülők villogóit. Tóni roppant kíváncsi volt, hogy a Mester miért bámulja a villogókat, de türtőztette magát, nem kérdezte meg. Tudta, hogy a Mester egyszer csak kiböki, a maga bölcsességét a villogókkal kapcsolatban. Egy este ez meg is történt.

Tóni Te, nagyon szeretem a repülők villogóit bámulni. Mindegyik villanás egy külön világ. A világegyetemek végtelen sokasága így születik, és így múlik el. A kozmoszok végtelen sokaságának az életideje csak egy villanás, mint a repülő jelzőfényé-é. Nem értem a nemzetek sok cirkuszát, amikor a kozmikus létünk egy villanás. Hát akkor a nemzetek életideje mi? Ehhez a villanásokhoz viszonyítva, időben, mi volt az Ezeréves Nagy-Magyarország?

Nagy Attila Puli