Lobogtunk nagy csaták
lelkes dalain,
vereségünk lelkünkbe marta
sóhajos bánatát,
haltunk, születtünk,
s néha kiáltunk,
rég emlékeinktől
részegülve mennénk,
de lezárt tereknél
nem jutunk tovább.

Tűz márciusa,
október hevülése,
már nem egy ritmusra
dobog a szívünk
e "rokontalan nép"
pandemóniumában.

És hol vagy Te "közös ihlet",
lassan már kiveszel,
belehalsz ezredes bajaidba,
eltűnsz, mint az elúszó dinnyehéj.