Kicsit más ma már minden
Őszülő nyár lettem
Elmúlásból születő vágy
Szép is, jó is, fáj is
Míg nem voltam játszottam kicsit
Szavakat fűztem egymás után
Szólánccá vált lelkem
Most béklyóba kötik gondolataim
Ma lehullt egy levél a körtefáról
Talán már több is, de eddig nem figyeltem
Újra itt vagyok
Keresem az időt, ami elment mellettem
Közben észre sem veszem,
Hogy ott jön szemben egy másik perc
Te itt voltál?
Én egy nagy kastélyban is bolyongtam
Szobákról szobákra, mint egy kísértet
S ha megreccsent a padló
Éreztem a félelem illatát
Nem volt jövőm, de múltam sem
A pillanat rajzolt körém vonalat
Valahol messze hangfoszlányok surrantak
Hívtak, csalogattak
De én mozdulatlan álltam
Csak a falak futottak mellettem a hosszú folyóson
Emlékszem, hogy lélegeztem
Szerettem volna abbahagyni, és csak lebegni
Aztán a fény végigsimított a hajamon
Fájt, ahogy tette
Most újra itt vagyok
Minden, ami történt emlék lett
Sztaniolpapírba csomagolt múlt
Vigyázz rám!
Engem szeretnek odaát